Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban

GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN.

489

áll, hogy inkább passzív eátengedjük magunkat a szemléleteknek, a bennök összeolvadó érzékieteknek, képzeteknek és a már ismeretes fogalmaknak ; hogy figyelmünket ezen pihentetjük és a soha egészen ki nem rekeszthető ítélést a milyenség kategóriájára szorítjuk. Az élmények psozichlogiája azért oly színdús, gazdag, érdekes, mert esztétikai. Adaequat tere, mint az esztétikáé, az érzéki világ.1 Maga a gondolkodás két sarkalatos kérdésével : mi az ? miért van az ? — amikre minden tudománynak, tehát a lélektannak is meg kell felelnie — kiesik keretéből. A logikai idealizmus állítja, hogy ezekre ő egyedül adhat szigorúan általános és szükségszerű feleleteket. De mit nyer ezekkel, ha rejtélyes, kísérteties árnyaival, amelyeket még jóformán keletkezésük előtt az eredet logikája belekapcsol a logikai műveletek üzemébe, eltéveszti voltaképeni tárgyát. Ha címlapja nem mondaná, senki sem sejtené, hogy itt emberről van szó.

A tudományos lélektan mint olyan nem fest élményeket,2 de másrészt az érzéki világ révén összefüggésben marad az élettel. A tiszta gondolkodás sem nem eredet, sem nem vég, hanem szemléletekből indul ki és azokhoz tér vissza.

Istenről még senki sem mondotta, hogy gondolkodik. A tökéletes szellemnek megismerése intuitiv. Érzelmekkel telített szemléletekből indultak ki már az első jón természetbölcselők.3 Víz, tűz, határtalan, plátói ideák, aristotelesi formák, ezen princípiumokhoz (ctQxai) vajmi kevés köze volt akár a logisztikus, akár az induktiv gondolkodásnak. Az Isten és az isteni dolgok megismerésére Philo óta tudatosan űzve egy sajátságos methodus szolgált, a kontempláció, amelyet hol természetes, hol erőszakosabb eszközökkel vagy pedig

1 G. Gietmann : Grundriss der Stilistik, Poetik und Aeäthetik. Freiburg. 1897. 263. 1. : »Rein geistige Objekte müssen sich gefallen lassen, in unserer Vorstellung eine schöne sinnliche Gestalt anzunehmen.«

2 Az ólményleírás csak lépcsőfok a tudományos megismeréshez. Cognito de aliquo an sit, inquirendum, restat quomdo sit, ut sciatur de eo quid sit. Summa. Th. I. 3. prol. ad i. a.

3 Joel : Der Ursprung der Naturphilosophie . . . Jena. 1906. 35. köv. 1.

Hittudományi Folyóirat. 1912.

32