Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban
486 DE. MÖSS3IER JÓZSEF. das Sein gemacht wird«. Az okoknak működését nem éljük meg, sem magunkban, sem másban. A tényeknek engedve kénytelen Plato bevallani, hogy a valóság nem megy be maradék nélkül a megismerő alanyba, hanem marad egy feloldhatatlan valami, ami a matériára vezethető vissza. Minden tényleges igazság (Leibniz : vérités de fait) egyszerűen elfogadandó. Mit akar itt az eredetnek logikája ? A lélek szerves egységre, rendre, harmóniára törekszik, még mielőtt a logika ráeszmélhetne. Magának a gondolkodásnak dualitása,1 mely szerint a teljes Ítélet szükségképen két és csakis két tagból áll, amelyek mindegyike ismét csak kettős tagozásból állhat (alany-állítmány; ige-tárgy; főnév-jelző ; igehatározó) ezen dualitás merőben pszichológiai sajátság. így megy be az élet a gondolkodásba. És nemcsak a mathematikában akadunk nagyságokra, amelyek összemérhetetlenek, mint bizonyos háromszögben az átfogó és befogó. Az ilyen viszonyt irracionálisnak nevezik.2 A logikai, öntudatos tevékenység nélkül létrejövő szinthezisek az ítéletre nézve kimérhetetlenek. Az ítélet a szemléletet ki nem merítheti. Az Ítélés a véges értelemnek sziikségbeli pótmüvelete, amely úgyszólván egy magától értődő feltevésen, közmegegyezésen alapul, hogy hisz megértjük egymást, tudjuk, mit akarunk voltaképen mondani. Magában véve s a merőben analitikaiaktól eltekintve, minden ítélet vét az azonosság elve ellen. A nem lehet B, hanem A mindig csak A. Csak a szemléletekben és fogalmakban való szinthezisek tekintetbe vételével nem vétünk az azonosság elve ellen, amennyiben akkor célunk, szétbontani egy szinthezist és töredékesen, aprózva kifejteni azt, ami abban mint összerű egészben megvan. Csak ily értelemben lehet helyes a nézetem szerint egyedül helyes szkolasztikus meghatározás : judicium est affirmatio vel negatio objectivae identitatis duarum idearum. Az azonosság elvét itt az okság 1 Wimdt: Logik. I. 59. 149. System der Philosophie, 3. Aufl. Leipz. 1907. 36. 1. 2 Kzen irracionalitás kimérhetetlenséget jelent és nem valami buta, hibás rendjét a dolgoknak.
