Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban

GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN.

481

tehát bekövetkezett a logikai idealizmusra az idők teljessége. Gondolkodni annyit tesz, mint tételezni (setzen) hogy valami van. Hogy azonkívül és annakelőtte micsoda ezen lét (Sein), ez oly kérdés, amelynek egyáltalában nincsen értelme. A gondolkodás számára nincsen lét, amelyet nem maga a gondolkodás tételezne (setzen.)1 Minket most csak az érdekel, bőgj* mily módszerrel közelíti meg a lélektani tüneményeket ezen logikai idealizmus és mi lesz ily módon az egész lélektanból.2

Kiindulása ugyanaz, mint az Iskoláé. A lelki tüneményekről, élményekről csakis gondolkodás útján lehet tudományos ismeretünk. De gondolkodás alatt a kritikait érti, amely nemcsak afölött határoz, mi legyen és mi ne, hanem amely tárgyait meg is teremti. »Nur das Denken selbst kann erzeugen, was als Sein gelten darf«.0 A lelki tények leírása kettős okból lehetetlen.1 4 Minden valamirevaló leírásnak a tüneményeknek oksági összefüggését kell tekintetbe vennie. Evvel pedig már elhagytuk a leírást és benn vagyunk, amint hetyes is, a mechanisztikus természettudományban. Azután leírni csak meghatározott dolgot lehet. Ámde a lelki élmény teljesen határozatlan valami, mielőtt a gondolkodás meg nem határozná. Mindebből következik, : die Erklärung des Psychischen ist notwendig physiologisch.5 Furcsa dolog, hogy azok, akik legjobban csúfolják a formális logikát, ily formális és ennyire rossz következtetésekkel6 akarják megalapozni a lélektant. És addig okoskodnak, míg csak ki nem küszö1 Natorp: Die logischen Grundlagen d. ex. Wissenschaften. 1910. 48. 1.

2 Eddigelé ilynemű pszichológiát csak Natorp adott, ő is csak igen soványát. »Transcendentalis lélektan« több is van, de álláspontjuk nem azonos a szóbanforgóval. H. Münsterberg (Grundzüge d. Psychol. 1900.) is csak közel jár hozzá.

3 H. Cohen: Logik d. reinen Erkenntniss. 1902. 67 1.

4 Natorp: Einleitung in -d. Psychologie. 1888. 90. köv. 1.

5 I. h. 91. 1.

6 Az idealistáknak ilynemű következtetéseiről mondja Volkelt (i. h. 38. 1.) »Ich sehe hierin nicht etwa Tiefsinn, der über sich noch nicht klar geworden ist, oder der sich in der Hülle von Einseitigkeit und Irrtum birgt, sondern einen ganz gemeinen, groben Fehlschluss.«