Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban
GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN. 469 Ehhez hasonló az ú. n. itéletszerű magatartás,1 amelyet az érzéki szemléletnél lehet legjobban megfigyelni. A közvetlen szemlélet nem tartalmazza mindazt, amit benne észrevenni vélünk. Ha látok egy almát, akkor voltaképen csak egy színes felületet, síkot látok, a többit, például a gömbölyű- séget égjük tapasztalatokból egészítem ki és pedig nem reflektált tevékenységgel, hanem észrevétlenül. A csupán csak látott dologgal szemben ép úgy viselkedünk elméletileg és gyakorlatilag, mint ahogyan a mindenképen megtapasztalt dologgal szemben. Ezen magatartás valamikor végzett, jelenleg azonban csak eredménjreiben, egyszerű tudásban jelenlevő Ítéleteken alapszik. ítéletszerű magatartást tapasztalunk minden észre ve vésnél és emlékezésnél. Kicsoda is fog séta közben minden érzékelt dologról Ítélkezni : ez létezik, meg az is létezik, meg amaz is létezik ? Vagy az emlékezésnél, ki fog minden ismeretes dolognál Ítélni : ez ismeretes, az ismeretes és ígj^ tovább. A feltevésről ugjranaz áll, mint az Ítéletről. Találok bennem feltevésszerű gondolkozási aktusokat és feltevésszerű magatartást, mint emlékezetet vagy mint eredeti aktust. Mindezen módosított tudások sajátos érzelmekkel járnak, amelyekkel szinthezist alkotva, gazdagítják a lelki tartalmak sokféleségét. Mellesleg említve, a lélektani öntudatlan, akár jogos, akár jogtalan föltevés, az előadott tünemények leírásánál semmi hasznot nem nyújt, mert ezen tünemények mind az öntudatban mennek véghez. Lehet, hogy ténjüeg nem veszem észre azokat, de természetük az észre ve vést nem zárja ki. A mi módszerünk azonban még tovább vezet. Exakt kísérletekből tudjuk, hogy a lélek egy fölfogással több egjT- idejű vagy successiv benyomást tud megélni, észrevenni. Ezt a gondolkozásnál is megfigyelhetjük. Mekkora különbség van a lelki megélések között, ha egy kulturtörténész figyelemmel felfogja e jelentést : renaissance, vagy egy bölcselő e jelentést: Kant, és másrészt, ha ugyanezen jelentéseket kevésbbé tájékozott egyének élik meg. Arany Jánosról mondja 1 Kreibig : i. h. 134. 1.
