Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
AZ ÁLLAG ÉS SZEMÉLY MIBENLÉTÉRŐL. 25 döntő értékét a jelen kérdés terén a kinyilatkoztatás adta felvilágosítás nélkül talán csak részben, csak hiányosan ismerné fel. Elvégre az alanyiét meghatározásának, formális elemének érvényesnek kell lennie minden alany létre, nemcsak egyes konkrét esetekben, nemcsak a szervezetek, hanem a szervetlen állagok világában is. Ha tehát van egy konkrét természet, amelyből kétségtelenül meg tudom állapítani, hogy mi okozza benne az alanyiét hiányát, illetőleg hogy mi teszi ki benne az alanylétet : akkor ezt az egy adatot meg kell vizsgálnom, s az alanylétnek ilyképen megállapított jegyeit más esetek megítélésére is alkalmaznom. Igaz, hogy az élő és élettelen, értelmes és nem értelmes alanyok természetének megfelelőleg másként alakul a konkrét alanyiét is : de azért az általános és közös jegyeknek minden alanylétben egyformán kell érvényesülniük. A kinyilatkoztatás szerint Krisztus emberi természete teljes állag, teljes természet, amelyből az állaglét szempontjából semmi sem hiányzik ; de azért mégsem alany. Ennek alapja pedig csakis abban rejlik, hogy e természetnek működései végső elemzésben az isteni személy működései ; s mivel a működés a természet, a lét szerint igazodik, ez a természet vagy lét is nem önmagáé, hanem az Igéé. Modus operandi sequitur modum essendi. Ily értelemben mondja sz. Tamás : »Esse consequitur naturam, non sicut habentem esse, sed sicut qua aliquid est : personam autem sive hypostasim consequitur sicut habentem esse«.1 Amit Cajetanus 2 e szavakkal magyaráz : »Ex doctrina D. Thomae habetur inter naturam et suppositum in creaturis talem tantamque esse differentiam, ut suppositum sit primum subjectum actus essendi in rerum natura, natura non ; ita quod si natura sine suo supposito poneretur, non esset subjectum actus essendi«. Az alanylétet kitevő létmód tehát az önbirásban áll. Az az állag birja önmagát, amely önmagának működik, s 1 S. Theol. 3., 17., 2. lm. 2 1. c.
