Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
26 DR. WERDENICH ENDRE. így működésében mint egységes természet jelentkezik; amelynek működései benne mintegy megállapodnak, kizárva minden további alárendeltséget. Ez ama kikerekítettség, önállóság vagy körülirtság, amelyet alanylétnek (subsistentia, suppositalitas, értelmes lényeknél : personalitas) nevezünk, s amely mint állagi létmód (modus substantialis) a vele biró állagot alannyá (suppositum, hypostasis, értelmes lényeknél : persona vagy személy) teszi. Magától értetődik, hogy az alanylétet képező önállóság vagy önbirás nem egyéni felfogásunkon alapul, hanem tár- gyilag adott állagi valóság ép úgy, ahogyan az ál lag jelleg maga is, amelyet az alanyiét végsőleg körülír, nem egyéni felfogásunk műve, hanem tőlünk független tárgyi valóság. Lehetséges tehát, hogy valamely lény külső tekintetre, egyéni felfogásunkban egy alanynak látszik, a valóságban pedig több alanyból áll, amelyek mindegyike valósággal bírja önmagát, azaz : maga-magának működik, minden további alárendeltség nélkül. Hogy Krisztus emberi természetében az alanyiét hiánya határozottan és formálisan az önbirás hiányával esik egybe, sz. Tamás is világosan tanítja. Nem azért nem alany ez az emberi természet, mivelhogy talán része vagy mintegy része Krisztusnak; hanem azért, mert az emberi természet az Igének mintegy eszköze, amely a főok javára, s nem magának működik. Sz. Tamás 1 megvizsgálta azokat a hasonlatokat, amelyekkel az Ige és az emberi természet egyesülését általában megvilágítani szokták. Legjobbnak találja az Athanáz- nak tulajdonított hitvallás hasonlatát : Sicut anima rationalis et caro unus est homo, ita Deus et homo unus est Christus. A hasonlat azonban — mondja sz. Tamás — nem annyiban találó, amennyiben az értelmes emberi lélek az ő testének lényegalakja ; mert hisz’ az Ige semmiféle anyagnak sem lehet a lényegalakja. Találó mégis annyiban, Amennyiben a test a léleknek eszköze; még pedig nem külső, s vele csak járulékilag összefüggő, hanem vele lénye1 Quaest. un. de unione Verbi incarnati art. 1. in c. i
