Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban
GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN. 459 Tovább vizsgálva lelki élményeinket, csakhamar felötlik két más ellentétes formális jelenség, művelet, amelyeket az igen- és nem-mel jelölünk, az állítás és a tagadás, lehetetlen ezeket leírni, meghatározni vagy más eredetibb aktusokra visszavezetni. Nevezetesen nem lehet azokat a »másra« vagy az akarásra, elfogadásra, beleegyezésre visszavezetni. Előbb kell találnom, hogy valami úgy van vagy hogy nem úgy van és csak ezután járulhat hozzá az akarat. Höfler 1 megkísérli a tagadás leírását és azt tapasztalja, hogy egy végtelenül kemény anyagnak képe áll előtte, amely egy- végtelenül kicsi behatolás ellen végtelen nagy ellentállást fejt ki. Több modern pszichológus szerint az, amit az igen és nem jelenségénél megélünk, sem képzet, sem fogalom, sem ítélet, hanem irreduktibilis gondolat.2 Egy szoros értelemben vett egyszerű tartalom nem fordulhat elő öntudatunkban, ilyenre csak elvonás útján eszmélhetünk rá. A lélek mindig egy sokféleséget, kiilönféle- séget hoz egységre. A különféleséget mint olyant meg is ismeri, tudja. A különbség pedig szintén nem jöhet mint kész dolog a lélekbe, hanem róla az csak tevékenység, viszonyítás által szerezhet tudomást. Itt tapasztaljuk legjobban, mennyire nehéz határvonalat húzni az adott tartalom és annak feldolgozása között.3 Viszonyítás, viszonyba állítás : nem nyerünk semmit, ha ezeket meghatározni akarván, kevésbbé jelentős kifejezésekkel helyettesítjük. Legfontosabb faja az összehasonlítás, egybevetés. Ez maga még nem ítélet, hanem eredeti, másra vissza nem vezethető aktus, amely Ítéletre vezet, t. i. Ítéletre, amely- hasonlóságot, egyenlőséget, különbséget állít. Ezen lelki megéléseket is a mi 1 Psychische Arbeit. 1894. 97. 1. Ezen »nem bírásnak« érdekes pszichologisztikus ellenképe Poincarénak »pozitív bírása«, melyről lásd I. Geyser : Grundlagen der Logik u. Erkenntnistheorie. 1909. 362. 1. 2 S. Witasek : Grundlinien der Psychologie. 1908. 79.1. ; 308. 1.: gondolat és ítélet nem azonosak. 3 H. Höffding: Psychologie. 3. a. 1901. 90. 1. F. J'odl: Lehrbuch der Psychologie. 3. a. 1908. I. 124. köv. 1. 228. köv. 1. 30*
