Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban
GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN. 457 gyönyör1 egy egységes lelki állapot vagjr lefolyás, amely nem azonos a benne közreműködő elemi összetevőkkel. Ugyanez áll az ú. n. típusról és arról a szellemi képről, amelyben valamely tárgy lényegét elgondolom ; ez nem lehet a tárgy lényeges jegyeinek csupán összege.2 Tehát már az anyag, amelyet gondolkozásunk feldolgoz, igen komplex dolog, szintetikus tevékenységen alapuló egységek a különféleségben. Minden adaequat leírás itt megoldhatatlan feladat előtt áll. Meinong iskolája 3 mindezen jelenségekre egy új elnevezést teremtett : Gestaltqualität vagy fundierter Inhalt. Továbbá a tartalmak, amelyeket öntudatunkban találunk és földolgozunk, nem úsznak a lélekben, mint valami tömeg a folyadékban, semmi sem jön a lélekbe mint kész alkotmány, passzivitásról itt csak viszonylagos értelemben lehet szó. Egy vonalat például meg kell húznom, irányt adnom és határt szabnom, csak így lehet jelen bennem a vonal, akár szememmel lássam, akár csak elképzeljem. Ezen a képzetekkel járó tevékenységet, amelyet az alakok szemléleténél tanulmányozhatunk legjobban, mindig észre fogjuk venni, ha figyelünk reá. Hatását akkor is érezzük, ha nem fordítjuk reá figyelmünket. Ha t. i. ezen tevékenység aránytalan erőpazarlás nélkül, szabadon, akadály nélkül íoly le és főleg ha sikerül egy sokféleséget aránylag kevés munkával egységre hozni, törvényét kitalálni, kellemes, ellenkező esetben kellemetlen érzéssel jár . Ez az oka annak, hogy egy normális emberre a kör kellemesebb benyomást tesz, mint a szabálytalan görbe vonal, a gótikus ablakrózsa kellemesebbet, mint a kör. Ha szemléleteink megélésénél ráfigyelünk ezen tevékenységre, akkor lelkünket egy sajátságos eljárásán kapjuk rajta. A látott kör például neki nem merev, élettelen karika, hanem 1 W. Dilthey : Die Einbildungskraft des Dichters. Philos. Aufsätze E. Zeller zu seinem 50. jährigen Doctor-Jubileum gewidmet. 1887. 375. 1. 2 Höfler i. h. 153.1. Th. Lipps ezen jelenségeket a »Verwebung«-ra vezeti vissza. Leitfaden zur Psychologie. 1906. 123. 1. 3 R. Eisler : Ivrit. Einf. in d. Philosophie. 1905. 70. 1. 30 Hittudományi Folyóirat. 1912.
