Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma

428

DR. BABURA LÁSZLÓ.

felvilágosítást. Az ő Logos-fogalma nemcsak kosmologikus, hanem főkép vallási szempontból nagy jelentőséggel bir.1

A mondottak alapján rámutathatunk már ama lényeges különbségekre, melyek Philo tana és a Bölcseség könyve között fennállanak. Siegfried, Bois és mások ugyanis a Bölcseség könyvének szerzőjét egyenesen Philo előfutárának mondják, ismét inkább szavakra, kifejezésekre támaszkodva, mint magára a tanra. így ha a Bölcseség könyvében is Isten 6 wVnak mondatik, miként Philónál, korántsem állítható, hogy amaz előfutára emennek, mert Philo e kifejezéssel Istennek tulajdonságnélküliségét akarja jelezni. A létezés szerinte az egyedüli, mit Istenről állíthatunk ; egyéb tulajdonságait nem ismerjük, sőt nincsenek is. A Bölcseség könyve ellenben a ő uív kifejezéssel Istent mint minden létezés ősokát jelöli meg és korántsem tagad meg tőle egyéb tulajdonságokat (mindenható, irgalmas, igazságos). Különben a o ujv kifejezést a Septuagintából vette, mely így adja vissza a mn' nevet.2

Ép úgy már a zsoltárokban ismételten hangoztatott igazságot mond a Bölcseség könyve, ha a teremtést Isten jóságából eredezteti. Bizonyára inkább Philoból szól az ószövetségi tan, midőn ugyanígy vélekedik.

A Philo által adoptált dualismus nyomait is vélték a Bölcseség könyvében felfedezhetni Zeller, Grimm és mások. »Mert Isten a halált nem szerzetté és nem örül az élők veszedelmein« mondja a Bölcseség könyve3 s általában annyira kiemeli az embernek testi és erkölcsi bajait, fogyatkozásait egyrészről, másrészről pedig Istennek végtelen tökéletességét és jóságát (11., 24.), hogy amazok magyarázatául egy második princípiumot látszik feltételezni. De ez távol áll a szent szerzőtől. Ö teljesen az ószövetségi kinyilatkoztatás talaján áll, mely szerint a halál és vele minden baj az emberi bűnnek következménye. A paradicsomi kísértés és bükije

1 E. Krebs i. m. 48. 1.

2 Ex. 3. 14.

3 Bölcs. 1. 13.