Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma
426 DB. BÁBURA LÁSZLÓ. kit a mózesi vallásból ismert meg.1 Ez a Logos a teremtményeket fenn is tartja, mint kóyo g tour ve, mert nem engedi, hogy a világ bomlásnak induljon. Nélküle ugyanis a föld szétmálnék a vízben, a levegő lángba borulna s a tűz a levegő által eloltatnék.2 A Logos úgy vezeti, gondozza a teremtményeket, mint pásztor a nyáját. Teszi pedig ezt mint Istennek helyettese (v'nagxog xhov). Isten maga csak az ember lelkét teremtette közvetlenül s ezt is csak akkor, ha jó. A rossz lelkek és minden anyagi a Logos által van teremtve. Minden azonban vagy közvetlenül vagy közvetve Istenre vezetendő vissza. »Somit kann der .Logos — mondja Harnack — auf die Seite Gottes gestellt und der Welt entgegengesetzt werden ; er kann aber auch, sofern in ihm der geistige Weltinhalt zusammengefasst ist, mit der Welt Gott gegenübergestellt werden.« 3 Különös jelentősége van a Lógósnak az emberrel szemben. A Logos ugyanis az előkép, melyre az ember teremtetett. Ő továbbá Isten és ember között áll mint avHoumog őrov (Heinze 292.) sem teremtve, mint az ember, de nem is nemteremtve, mint az Isten.4 Mint ilyen ő Isten terveinek hírnöke, közvetítője az emberekhez (eQ^evsvg Heov), tehát próféta is. Ha pedig emberi oldalát tekintjük, úgy ő főpap, aki tisztaságával eltörli az emberek bűneit, enyhíti az isteni büntetést és közbenjár Istennél. Különös viszonyban áll az ember leikével. Ő ugyanis megvilágítja a lelket s azért a Szentírásban /"/Uog-nak mondatik (Gén. 19, 23.) Ö táplálja a lelket mint Manna. Ö a lélek éltetője. Bűnben leledző lélekkel megszakít minden összeköttetést. Eme lelket éltető működésében előképe Melchisedek, a királyi főpap, aminthogy a Logos is ßaoilevg Stxaiog, ki igazulást szerez, és ßaothvg áQi'ivijg, ki békét hoz a lélekbe.5 Sőt a lélek 1 Engelbert Krebs : Der Logos als Heiland im ersten Jahrhundert. Freiburg. 1910. 43. 1. 2 Heinze i. m. 235. 3 Harnack : Lehrbuch der Dogmengeschichte. Tübingen. 1909. I. 125. 4 Heinze i. m. 285. 5 Siegfried i. m. 219—229.
