Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma
424 DR. BÁBURA LÁSZLÓ. ellentmond önmagának és képletes beszédmodoránál fogva amúgy is nehezen érthető.1 Szerinte Isten a befejezett tökély, ki minden jót egyesít magában, aki maga a legfőbb jóság, szépség és boldogság, sőt jobb, mint a jóság és szebb, mint a szépség. Nem is lehet megfelelő jelzőt találni: ő egyszerűen cíjioiog — tulajdonságmentes. S amint Istent nem lehet névvel illetni, szóval kifejezni, úgy-ésszel nem is lehet őt felfogni. Csak annyit tudhatunk róla, hogy van, de hogy mi ő, azt nem vagyunk képesek felfogni. A létezés tehát az egyedüli, mit róla állíthatunk s azért a ó wv — a létező az’egyedüli név, mellyel illethetjük.2 Plató szellemében rideg ellentétbe kellett volna állítania Istent a világgal, sőt minden vonatkozást, viszonyt a világhoz tőle megtagad. A platonismus eme ridegsége, melynél fogva Isten teljesen el van zárva a világtól, a zsidó hit emlőin nevelkedett Pliilót nem elégíthette ki. Nem is haboz a világot Isten teremtésének mondani a teljesen alaktalan és tulajdonságok nélküli anyagból, melyet öröknek tételez fel. Hogy pedig a platonismusnak tér és idő felett álló istenfogalmát a Szentírásnak teremtő Istenével összhangba hozza, az isteni erők tanát állította fel, oly lényeknek képzelve el ezeket, melyeknek van valamijük az isteniből és valami abból is, ami Istenen kívül esik, tehát középlények Isten és világ közt. E tanában platonismust és stoicismust kever össze Szentírással. A platonismust annyiban juttatja érvényre, amennyiben e középlényeket a létező dolgok előképeinek, példaképeinek, (ao/irvTroi) mondja, a stoicismust pedig, amennyiben egyúttal működő erőknek mondja, melyek mint ilyenek a létező dolgoknak létrehozó és fenntartó okai, tehát egyek a Xáyoi omQfxuTixoi-val. S miután a stoikusok ezeket a világot átjáró erőket azonosították a görög néphit démonjaival, Philo bennük a Szentírás angyalait látta, teljesen meghamisítván ilyképen a szentírási angyalfogalmat.3 1 Felten : Neutest. Zeitgesch. II. 55. 2 Megfelelő műveinek idézéseit 1. Heiniscli i. m. 123. Heinze i. m. 207. Siegfried i. m. 199. Schürer i. m. III. 705. 3 Siegfried i. m. 211.
