Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma
416 DE. BABURA. LÁSZLÓ. nézve eltérők a vélemények. Scheeben kivált a 7. fejezetben mondottak alapján nem habozik az isteni bölcseség személyisége mellett állást foglalni, ezeket mondván : »Während die Stellen Spr 8 und Sir 24 zunächst mit dem ewigen Ursprung der Weisheit aus Gott ihre göttliche Würde und Macht hervorheben, wird im Buche der Weisheit, welches wahrscheinlich der Zeit nach das letzte des Alten Testaments und darum die nächste Vorbereitung auf das Neue Testament ist, c. 7 ff. förmlich ihre auf dem Ursprünge aus Gott beruhende göttliche Natur in der Wesensgleichheit und Einheit mit dem Vater hervorgehoben und sie selbst als konsubstantiales Ebenbild Gottes in der herrlichsten Weise geschildert (7, 25. f.)«1 így vélekedik Hackspill, Knabenbauer, Simon, és mások.2 Ezzel szemben Heinze, Heinisch, Felten és mások a Bölcseség könyvének kifejezéseiben csupán költői személyesítést (per- sonificatio) látnak, tagadhatatlanul oly élénken előadva, hogy már-már személyiségnek volna minősíthető.3 Ugyanez Franzelin álláspontja. »Quamvis enim — úgymond — nondum supposita clara revelatione Novi Testamenti, fortasse in locis citatis (Prov. 8. Eccli 24. Sap. 7.) non satis constaret de distinctione inter personam eius, cuius dicitur Sapientia et personam, quae ipsa (appellatur Sapientia, hoc tamen mysterio iam cognito, quod Verbum et Sapientia hypostatica tamquam persona distincta gignitur a Patre, eandem veritatem etiam illic enuntiari nemo diffiteatur, qui perpenderit, non homines, sed Spiritum Sanctum qui scrutatur profunda Dei, esse auctorem librorum sanctorum.4 A Bölcseség könyvének szerzője tehát a Logos személyiségét még nem tanítja, 1 Scheeben : Handbuch der kath. Dogmatik. Freiburg. 1873. I. 793. 2 Hackspill : F.tude sur le milieu religieux et intellectuel du N. T., a Revue bibi. internationale-ban. 1901. 214. 1. — Knaben- bauer : Com. in librum Eccli. Paris. 1902. p. 264. — Simon : Der Logos. Leipzig. 1902. 18. 1. 3 Heinze i. m. 200. ; Heinisch i. m. 132. ; Felten : Neutest. Zeitgesch. II. 50. 4 Franzelin: De Deo Trino, p. 112.
