Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma
A LOGOS-TAN ÉS SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA. 417 csak személyesítve állítja őt szemeink elé. Megközelíti ugyan a személyiséget, midőn lélekkel bírónak mondja (7, 22.), de határozottan nem fejezi ki. »A talány, — jegyzi meg Heinisch — melyet az Ószövetség a bölcseségkönyvekben feladott, csak az Újszövetségben nyert megoldást. »Az Újszövetség Logos-tana ugyanis nem egyéb — mondja találóan dr. Fischer-Colbrie — mint világos kimondása annak, amit az Ószövetség idézett helyeiből már úgyis ki lehet érezni, annak a végtelen horderejű igazságnak hozzáadásával, hogy Verbum caro factum est et habitavit in nobis.«1 Hogy mily lényeges különbség van a Szentírás Logosa és a Philo-féle Logos között, arról alább leend szó. Ép oly kevéssé állapítható meg bizonyos kölcsönzés Platótól, amint ezt Pf leiderer, Eichhorn és Baumeister állították. Mert ha a Bölcseség könyvének szerzője az isteni bölcseség jelzői között a Ás.Tróg — finom, átható szót is használja, korántsem mondható ez Plató Kratylosából való kölcsönzésnek, amennyiben e szó a klasszikus íróknál is gyakran fordul elő, mint az emberi szellem jelzője átható, éleslátású értelemben.2 Plato világ- lellce is messze áll az isteni bölcseségtől. Plató ugyanis a világot élőnek, lélekkel bírónak képzeli, mert szerinte Isten a már létező alaktalan anyag számára teremtette a világ- leiket (dualismus) s ehez alkalmazta, alakította át azután a világtestet a legtökéletesebb alakban : a gömb alakjában. A világiélek tehát szintén csak teremtmény, mely a világtestbe úgy van elzárva, mint az emberi lélek az emberi testben. Mennyivel mást tanít az isteni bölcseségről a kinyilatkoztatás ! Az isteni bölcseség nem teremtmény, mely időben lett, hanem »Isten fényességének tiszta kifolyása« és mz örökkévaló világosság fényessége«, melynek »nemességét dicsőíti együttlakása az Istennel«, tehát lényéből lett és lényével egyesülve marad. Teljesen önkényes Pfleiderer párhuzama a Kraty1 Dr. Fischer-Colbrie : A kinyilatkoztatás Logos-tana és a görögök bölcseleté. Magyar Sión. 1895. 18. 1. ; 1. Heinisch i. m. 132. 2 Heinisch : Die griech. Philosophie im Buche der Weisheit. Münster, 1908. 37. 1., ahol utal Stephanus : Thesaurus linguae graecae c. műre.
