Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

197

kuhitól latinul. A Müllendorff-féle csakhamar olyan közkeletűvé vált, hogy a kiadó visszafordítva latinul is kiadta ismét Neoconfessarius címen. A két kiadás között az a különbség, hogy Müllendorff Reuter eredetijét szabadon átdolgozta, ellenben Lehmkuhl az eredeti szöveget megtartotta és a szükséges pótlásokat és változtatásokat csillaggal jelölve adta hozzá. A Lehmkuhl-féle recenzió használhatóságát is bizonyítja, hogy már ebből is a második kiadás forog köz-kézen. A második kiadás az elsőtől nem sokban tér el.

Lehmkuhl pótlásai azokra a kérdésekre vonatkoznak, amelyek vagy csak újabban merültek fel, vagy pedig olyanokra, amelyeknek az újabb theológusok kielégítőbb megoldást adtak. Három egészen új fejezettel is találkozunk : De confessario virorum, de dominis seu patronis et de opificibus consvetis, de consvetudinariis et recidivis.

A neoconfessarius új alakjában nagyon hasznos repe- titorium nemcsak a fiatal, hanem az idősebb lelkiatyák számára is és egyenesen nélkülözhetetlen azoknak, akiket talán kiváló elméleti oktatásban részesítettek, de a gyakorlati kérdésekbe a tudományos módszer egyoldalú művelete következtében nem vezettek be.

Budapest. Dr. Hanauer A. István

Die Geschichte der scholastischen Methode. Dr. M. Grabman I. Band : Die scholastische Methode von ihren ersten Anfängen in der Väterliteratur bis zum Beginn des 12. Jahrhunderts. 1909. Freiburg, Herder.

Grabmann, Wulff, Mandonnet nagy hálára kötelezik a keresztény bölcseletet. A középkor legnagyobb századainak írásait ássák ki az ismeretlenségből és gazdag kritikával támasztják föl a letűnt idők szellemi vívódásait. Hasztalan törekesznek a középkor bölcselkedéseit lekicsinyelni. Az élet lelke dobta ki azokat a »különös« kérdéseket, amelyeket ma újból szőnyegre hoznak.

Bizony a hit és az ész kölcsönös viszonyának kérdése (I. fejezet), amelyet a letűnt korok annyi elmeéllel tárgyal