Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Irodalmi értesítő
198 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. tak, ismét felébred. Csak míg hajdan a hit észszerűségét bizonyították, ma a tudomány hitszerüségét hangsúlyozzák. Azelőtt az ideális tanok túlzásait (neoplatonizmus hatása) az aristotelesi realizmussal egyensúlyozták és a nominalizmus révén majdnem eljutottak a tiszta szenzualizmushoz, ma a »radikális empirizmus« (James) egyrészt tagad ugyan minden intellektuális és objektív igazságot, másrészt azonban a neoplatonizmusból (Plotinos) kinőtt hamis misztika vizeire téved. Grabmann művében kimutatja, hogy a keresztény bölcselet tárgyilagos bölcselet volt (II. fejezet). Módszere oda irányult, hogy dogmatikus és tárgyilagos alapot adjon a keresztény hitnek. A kereszténység sohasem volt puszta fideizmus, egyéni vallásos élmény. Az alanyi élményeket az isteni kinyilatkoztatás tárgyi igazságai ébresztették föl, az ész pedig a kettőt fogalmakba, tételekbe foglalta. Dogma nélküli kereszténység nem volt. A nagy szentatyák sokkal pozitivebb és tárgyilagosabb bölcselők voltak, semhogy a kereszténységet mint merő élményt a szubjektív érzések süppedéses talaján kívánták volna látni. A III. fejezetben a népvándorlás szomorú századait éljük át. A másolások idejét, a florilegiumok és káténak korát. Többre nem volt képes ama nyugtalan időkben az egyház ! De az anyaggyűjtésnek is megvolt a haszna. íme a VIII. században egy kész bölcselő és a maga nemében minden idők égjük nagy zsenije lép elénk, Joannes Scotus Erigena. Tévedései is nagjrságát szemléltetik. Egy kicsit racionalista, misztikusabb, mint kellene, de tagadhatatlan, hogy oly szisztémát adott, amelytől az egész középkor nem tudott szabadulni, sőt a misztikában gondolatai ma is tovább élnek. A IV. fejezet sejteti az emberi szellem ébredéseit, nyugtalan küzdelmeit, törekvését, hogy a hit fölé kerekedjen. Megkezdődik a nagy harc a dialektikusok és az antidialek- tikusok között. Az ész bajnokai lekicsinylik a hit mellett kardoskodókat. A kölcsönös csúfolódásokat Lanfranc és Damiani Péter egyeztetik ki. Mind a kettőt jogába iktatják és a ratio és auctoritas között egy időre elcsöndesedik a harc
