Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 817 hoz 1906-ban,oly értelmű javaslatot intézett, hogy ezek a levelek is újból összegyüjtessenek és kiadassanak. A tanács e javaslatot elfogadván, a hittani kar dr. Hanuy Ferenc tanárra bízta ezt a kényes és sok munkával járó feladatot. Hanuy a beléje helyezett bizalomnak és várakozásnak fényesen megfelelt. Fáradságot és időt nem kímélve, 121 bel- és külföldi levéltárat személyesen kutatott át, 64 levéltárral pedig írásbeli érintkezés útján tanulmányozta a Pázmány- leveleket. A serény utánjárásnak és fáradozásnak gazdag eredményeképen fekszik előttünk Pázmány összegyűjtött leveleinek jelen legújabb s legtökéletesebb kiadásából az I. kötet, amely határozott irodalmi nyerességnek tekintendő a benne felhalmozott értékes történelmi okmány-anyag gazdag tartalma miatt. A tudós tanár az Előszóban (V—XXXI. 1.) magyar és latin nyelven részletesen beszámol Pázmány leveleinek eddigi összegyűjtéséről és kiadásairól, valamint saját levéltári kuta- tásairól. Pázmány leveleinek gyűjteményes kiadásait Miller Jakab Xándor, Praknói Vilmos, úgyszintén Mednyánszky Alajos báró, Podhraczky József, Szilágyi Sándor, Péterffy, Kazy, Pray, Katona és mások eszközölték részint külön kötetekben, részint egyes történelmi művekben és folyó- iratokban hozva azokat nyilvánosságra. Az eddig ismert leve- lek 313-ra rúgtak. Hanuy pedig 1062 levelet ismertet 1106 szöveggel. Nyelvek szerint, melyeken a levelek Íródtak : 812 latin, 267 magyar, 25 olasz, •1—1 német és 1 spanyol szövegű. A már ismert levelek közül Hanuy 269־et önálló kutatás és utánjárás után vett fel jelen gyűjteményes kiadásába. A tartalomjegyzékben (XXXIII—XLIV. 1.) az egyes levelek jegyzékét hozza, időrendi egymásutánban sorolva fel azokat, úgyszintén a Pázmányhoz intézett egyes levelek jegyzékét hasonlóképen időszerinti sorrendben. Ennek a hatalmas I. kötetnek legnagyobb részét (I—752. 1.) Pázmány leveleinek szövege foglalja le, melyekből 514-et közöl. Az I. függelékben (755—790.1.) 24 db. részint Pázmány- hoz, részint másokhoz intézett, de reá vonatkozással bíró levél foglaltatik. A II. függelékben (793—804. 1.) név- és Hittudományi Folyóirat. 1911. 52׳
