Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Irodalmi értesítő
818 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. tárgymutató található. A III. függelékben pedig 10 levélnek hasonmása és Pázmány 4 különböző címerpecsétje van közölve meglehetősen szép kivitelben. Ha valaki csak itt-ott lapozza is át jelen tartalmas kötetet, azonnal észre kell vennie, hogy kortörténeti szem- pontból milyen nagy érdekkel bíró okmánytárral rendel- kezünk Hanuy jelen kiadásában. Ezek a levelek a hazai történelem eseményekben egyik leggazdagabb és legtanulsá- gosabb korának viszonyait élénk megvilágításban tárják elénk, a szereplő személyek egyéniségére és jellemére fontos adatokat, az egyes események belső szövevényeibe betekintést nyújtanak s mindenekfölött visszatükröztetik Pázmány bíboros jellemét és aranyos szívét, fennkölt gondol- kozásmódját, főpásztori buzgalmát, gondoskodását, min- denre kiterjedő figyelmét, a nagy embert és főpapot, aki nemcsak korának volt legnagyobb alakja, hanem az eszter- gomi érseki széknek is fölül nem múlt ragyogó ékessége marad mindenkor. Épen az első kötet ismertetésének végére jutottunk és abbeli óhajunknak kívántunk kifejezést adni, hogy a tudós levélgyűjtő mielőbb örvendeztessen meg bennünket Pázmány leveleinek második kötetével, mikor óhajunk valóra vált és kézhez vettük Pázmány összegyűjtött leveleinek második, befejező kötetét. Ebben a második kötetben Pázmánynak 1629—1637-ig terjedő időből való levelei foglalnak helyet, számszerint 594. Ezenkívül a kötet végén még öt Pázmányra vonatkozó, eddig ki nem adott levél van közölve I. függelék gyanánt. A II. függelékben név- és tárgymutató, a III. függelékben pedig Pázmány hat sajátkezű levelének hasonmása foglal- tátik. A levelek közül 54 az 1629 évből, 70 az 1630. évből, 62 az 1631. évből, 103 az 1632. évből, 58 az 1633. évből, 52 az 1634. évből, 70 az 1635. évből, 101 az 1636. évből, 10 az 1637. évből való ; 4 levél ideje pedig bizonytalan. A legutolsó két levél, melyeknek helye és ideje biztosan megállapítható, 1637. március 11-én Pozsonyban íratott,
