Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére

■H

,90 DK. STUCKNER JÁNOS.

Nagy önmagában az emberi értelem, de kicsi, nagyon is kicsi az Alkotó értelméhez képest, melynek kifürkész- hetetlen tervei fölött ítélni, pláne lesujtólag ítélni, a kicsiny ■ember részéről mentséget meg nem érdemlő vakmerőség. Nem a mi dolgunk igazolni Istent, de igenis kötelességünk őt elismerni. Hátha kedvét találja Isten egy kis eltérésben. Ámbár ezt sem szabad feltenni; inkább azt kell gondol- nunk, hogy bizonyos okai voltak, hogy a rendben, a törvény- szerűségben helyt engedjen az eltérésnek, vagy inkább, hogy a rendellenességek egy magasabb törvényt, titokza- tos fordulattal egy magasabb rendet szolgálnak.

Sok szót pazarol Mallock a szenvedés mysteriumára. Nem tagadjuk, a rossznak problémája oly kemény dió, hogy e földön azt feltörni s magvát tisztán megérteni ember képtelen. Hogy a kérdést röviden érintsük, különbséget kell tenni állat és ember, az embernél pedig a fizikai és az erkölcsi rossz között. Ha Isten erőt és kitartást ad, szándékunk alkal- masabb viszonyok között külön megbeszélés tárgyává tenni a rossznak ezt a nehéz problémáját. Itt csak röviden.

Akármily oldalról nézzük az állati lét kérdését s akár- hogy gondolkodjunk fölötte, minden arra vall, hogy az állatok, ilyen vagy olyan célra, de végeredményben az em- bér szolgálatára vannak teremtve. Más célját nem tudjuk kimutatni. Életéből sehogy sem tudjuk kivenni, hogy az állatnak sajátos, az embertől független célja volna, mely netán a halál utáni állapotra vonatkoznék. Az állat él, de nem tudja, mi az élet. Az állatnak van vágya, de nem tudja, mi a vágj?. Vágya tünékeny, a tünékeny pillanat tárgyára vonatkozik s elhal, mihelyt más, ugyancsak tüné- kény, pillanatnyi tárgy lép elébe. Élete nem élet, mert nem tudja, mi az élet. Halála végső rendeltetésének befejezése.

Semmi sajátos, független rendeltetése nem lévén, az értelmetlen lények feláldozása az ember céljaira semmi észszerűtlenséggel nem bir, sem Isten sem ember erkölcsi tulajdonságaiba nem ütközik. Az állat dolog, tárgy. Az embernek az állattal szemben kötelességei nincsenek, hanem igenis vannak kötelességei az állatra vonatkozólag.