Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
KÍSÉRLET A THEISMUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. 91 Ami pedig az állatok szenvedéseit illeti, azokat az állat- barátok túlozzák. Alapja e túlzásnak az analogia szerinti következtetés abból, hogy »az állat is érez«. Igen, de máskép. Már a tudatosságnak az a foka, mellyel az ember bír, hiányzik az állatban s e hiány okvetetlenül lefokozza a szenvedés élessé- gét. Továbbá e testi fájdalmakat nem fokozzák náluk a lelki fájdalmak, mert ilyenek nincsenek. Továbbá az állat szenve- dése csak a jelenre vonatkozik, a múltnak emléke alig érinti őket, a jövő anticipálásának fájdalma egyáltalán nincs bennök. Tulajdonképeni alapja azonban e túlzásnak az egész- ségtelen sentimentalismus. Alapos okunk van hinni, mondja erre vonatkozólag Wallace (Darwinism), hogy mindez nagyon túlozva van ; hogy az állatok állítólagos szenvedései és nyo- morúságai vajmi csekély fokban léteznek a valóságban, s hogy mindezek csak kultivált férfiak és nők képzelt érzé- seinek visszaverődései hasonló körülmények között, s hogy a valóságos szenvedés összege, melyet a létért való küz- delem okoz, együttvéve jelentéktelen. Egészében követ- keztetve, a létért való küzdelem népies eszméje, mely szén- védéssel és nyomorúsággal tölti meg az állatvilágot, épen ellentétje a valóságnak. Amit az eredményez, az az élet és az életöröm maximuma a szenvedés és fájdalom minimu- mával. Adva lévén a halál és reproductio szükségképeni- sége . . . , nehéz képzelni systemát, mellyel a boldogságunk nagyobb mérlegét jobban biztosítani lehetett volna. S ez nyíl- vánvalóan Darwinnak is a felfogása, aki a létért való küzdelem fejezetét e szavakkal végzi : Ha elmélkedünk e küzdelemről, vigasztalhatjuk magunkat azzal a hittel, hogy a természet harca nem állandó, hogy a halál általában gyors és hogy az erős, az egészséges és a boldog marad fenn és sokasodik. És Kropotkin herceg a Nineteenth Century-ben (1890 nov.) írja : Mily hamis tehát azoknak a nézete, akik az állat- világról úgy beszélnek, mintha semmi sem volna látható benne csak oroszlán és hiéna, amint véres fogaikat áldó- zataik húsába vájják. Ép oly joggal lehetne képzelni, hogy az egész emberi élet nem más, mint a tel-el-kebiri és geok- tepei mészárlások folytonos egymásutánja.
