Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
804 VEGYESEK. Tamás ezek közt, valamint örökkévalóság és teremtettség között éles különbséget tesz. S ha mindjárt örökkévaló is lenne az anyag, azért mégis Istenre utal. Ezzel elkerüljük a végtelenekkel való híres operálást. Végül még egy-két észrevételem van. Azt tetszett mondani, hogy a modern tér- mészettudósok mosolyognak, ha mi a régi bölcsességünket felkínáljuk. Hát ezek joggal megkívánják azt, hogy a mai ember nyelvén beszéljünk. Továbbá tetszett beszélni monista természettudományról, pedig a természettudomány maga sem nem theista, sem nem monista; legfeljebb monista természettudósokról lehet szólni. Dr. Kiss János : Mindenesetre kívánatos, hogy ezeket a kérdéseket korunk világánál szemléljük. A tétel nem az volt itt, hogy a teremtett világ örök-e vagy sem, hanem az, hogy mit tanít erről aquinói sz. Tamás. Én Schütz tag- társunkkal szemben a természettudomány mai világnézeté- nél, az entrópiánál, sokkal szilárdabb érvet látok annak kimutatására, hogy a világnak kezdete van, de erre most nem terjeszkedem ki, csak ki akarom mondani, hogy a scholastikusok mindig különbséget tettek aközt, hogy teremtett-e s hogy örök-e a világ. Sőt sohasem a világ időleges kezdését hozták fel első és főérvül, hanem az egész világnak és az egyes־ lényeknek végességét, egymásra való utaltságát, változandóságát, viszonylagosságát. Ezek minden dolog legmélyebb mivoltát érintik. Csak azután kér- dezték, hogy a teremtés időben vagy öröktől fogva történt-e. S e kérdést fejtegeti aquinói sz. Tamás nagy gonddal. De kérem, kegyeskedjenek itt különbséget tenni a teremtőnek és a teremtménynek örökkévalósága közt. Ha valaki azt is hiszi, hogy örök a világ, ne gondolja ezt olyannak, mint az Úristen örökkévalósága, mert ez szükségképes és változatlan. A teremtmény esetleges s tényleges léte egy osztatlan pilla- nat. Ha valaki azt hiszi, hogy lehetséges egy nem kezdődő világ és azt örökkévalónak mondja, akkor ezt ne tulajdon- képeni, hanem átvitt értelemben vegye. És mikor közvetetlen szomszédságban tetszett a végtelenről és a végtelenül nagyob- bíthatásról beszélni, az némi veszedelmet rejtett magában,
