Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
/ idéznek a bíróság elé, csak aki más jószágában, házában, egészségében kárt tett; különben mindenki teheti övéivel s másokkal ezek beleegyezésével amit akar. Abundent pu- blica scorta, vel propter omnes quibus frui placuerit, vel propter eos maxime, qui privata habere non possunt. Ex- truantur amplissimae atque ornatissimae domus, opipara convivia frequententur ; ubi cuique libuerit et potuerit, die noctuque ludatur, bibatur, vomatur, diffluatur. Sal- tationes undique concrepent, theatra inhonestae laetitiae vocibus atque omni genere sive crudelissimae sive turpissimae voluptatis exaestuent. Az a köznek ellensége, kinek ez a boldogság nem tetszik; bárki, aki ezt megváltoztatni vagy megszüntetni megkísérli, azt a szabados sokaság aver- tat ab auribus, evertat a sedibus, auferat a viventibus.1 Természetes,, hogy a keresztény püspök más állam- eszményt alkot magának. Nem az a boldog nép, melynek fölhalmozott kincsei vannak, hanem amelynek ura az Isten. Az államnak az a fönséges célja, hogy a népet erkölcsre, az igaz vallásra nevelje s közegei által ezt a valláserkölcsi életet alattvalóiban ápolja, mert ha az állam összes tagjait ez a szellem hatja át, akkor a földet is fölékesítené a jelen élet boldogságával és az örök élet ormára jutna nagy boldogan.1 2 Az állam tehát már nem öncél, ahogy azt az antik filozófia állítja, hanem eszköz, oly intézmény, mely a lét anyagi föl- tételeinek megadásával lehetővé teszi az egyedeknek, hogy magasabb célokra törekedjenek. Mert miután az embernek eszes lelke van, mindaz, amit az állattal közösen bír, alárén- deli az eszes lélek békéjének és ezáltal minden békét, akár a testit, akár a lelkit, ahhoz a békéhez viszonyítja, s annak rendeli alá, melyet a halandó ember a halhatatlan Istennel bír.3 A végső cél tehát az örök cél; az államé ágy mint az egyes emberé. Non aliunde esse beatum hominem, non aliunde civitatem.4 1 De civ. 2, 20. 2 U. a. 2, 19. 3 Civ. D. 19, 14. 4 Ep. 155, 2, 7. (Μ. XXXIII. 669.) 720 AUBERMAXN MIKLÓS.