Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
FŐBB ÁLLAMTANI KÉRDÉSEK STB. 711 bán tartja alattvalóit. Mert a tyrannis-nál rendesen meg- történik, hogy a későbbi zsarnok rosszabb az elődjénél. így történt meg, hogy Syrakusában egy öreg asszony állandóan imádkozott Dionysius életéért, holott mindenki halálát kívánta. Midőn a zsarnok emiatt kérdőre vonta, az asszony azt felelte, hogy ő már két zsarnoknak halálát kívánta, s mindig rosszabb követte, azt hiszi tehát, hogy a mostani után is csak rosszabb jöhet. Ha a zsarnokság elviselhetetlen akkor a zsarnok ellen nem magánfelelősségre, egyéni belátás szerint (ex prae- sumptione), hanem hivatalos módon (auctoritate publica) kell eljárni. Még pedig, ha valamely társadalom jogához tartó- zik, hogy királyt válasszon, akkor a tőle választott királyt le is teheti vagy hatalmát korlátozhatja. Az ilyennek köte- lessége a zsarnok gonoszsága ellen segélyt nyújtani. Nem kell azt hinni, hogy ilyen társaság (t. i. állam) a hűség ellen vét, midőn a zsarnokot leteszi, még akkor sem, ha előbb örökre alávetette volna magát neki. Mert miután ez nem tartotta meg a hűséget, megérdemelte, hogy alatt- valói sem tartsák meg a szerződést. (Tehát ez áll azon ki- rályra is, ki örökösödés folytán jut a trónra.) Itt mondja ki szent Tamás ezt a szót : pactum (6. fejezet). Ám a föl- kelés haszna mindig nagyobb legyen, mint a zsarnokság- ból származó kár. Az ilyen fölkelés vagy perturbatio regi- minis még nem seditio, inkább a zsarnok seditiosus, mert a népben viszályokat támaszt, hogy annál biztosabban ural- kodhassék; hoc enim tyrannicum est, cum sit ordinatum ad bonum proprium praesidentis, cum multitudinis nocu- mento. (S. Th. 1—2 q. 42 a 2 a 3.) Az ilyen fölkelés inkább Istentől akart reakció egy gonosz elv káros hatása ellen. Sőt : ha az erényeseknek kétségtelen okuk van a fölke- lésre s elég hatalmuk, úgy hogy a közjó kárvallásától nem kellene tartani, akkor észszerűen cselekednek, ha megkez- dik a fölkelést és vétkeznének, ha ezt nem tennék. (Polit, pármai kiadás 553. 1.) Az erényesek, akikről itt szó van, a bölcsek, akikről előbb azt mondja, hogy rendszerint jobban szere- tik a közjót, mint saját javukat. Azonban minden más
