Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
FŐBB ÁLLAMTANI KÉRDÉSEK STB. 695 nem érvényesíthette volna mások hasznára. Azért mondja Ágoston, az igazak nem uralomvágyból, hanem azon köte- lességből uralkodnak, hogy gondot viseljenek. (S. Th. 1. q. 96. a. 4.) Mondottuk, hogy az állam fogalmával összefügg az a kérdés: vájjon természettől fogva egyenlő-e mindenki, illetőleg lehet-e egy embernek hatalma a másik fölött ? Sz. Tamás most idézett szavaiból kitűnik, hogy ő a kiválóságot elég oknak tartja arra, hogy ez uralkodjék a többi fölött. Ugyanezen okból követi Aristotelest a rabszolgaság kérdé- sében. A rabszolgára nézve jónak tartja, hogy más vezesse őt, mert önmagát nem kormányozhatja. Quicunque homo non est naturaliter sui ipsius, sed alterius, ipse est naturaliter servus ; ille autem homo non est naturaliter sui ipsius, sed alte- rius, qui non potest regi nisi ab alio. Az ilyen ember tehát mintegy külön embertípus gyanánt tekinthető, mely természe- ténél fogva nem tudja magát vezetni, hanem más vezetésére szorul. S azért rabszolgasága is természetes. Csodálatos, hogy szent Tamás e pontban annyira Aristoteles tanítása s az ó- és középkori rendi élet hatása alatt áll, hogy ezt az állapotot nem átmenetinek, hanem természetesnek találja, egyben a bűnbeesés büntetésének. Ennek dacára Eeugueray 1 téved, mikor sz. Tamást a rabszolga-intézmény határozott védő- jének mondja. Maurenbrecher,2 a tamási rabszolgatan leg- tárgyilagosabb ismerője, azt igyekszik bizonyítani, hogy sz. Tamás servus alatt nem az agrár szolgát, a jobbágyot érti, mert ez a háztartás egy darabjának tekinthető ; továbbá, hogy a rabszolga mindig barbár eredetű (néger, mór, tatár), kiknél az állami élet még ismeretlen, és hogy vétel útján szerezték. (Maur. 92. 1.) Minthogy pedig az aristoteles—tamási bölcselet az egész állami élet tükrét az állati s emberi orga- nizmusban látja, amelyben a lélek természet szerint párán- csői a testnek, az ész a vágyó tehetségeknek, a cselekvő 1 H. R. Feugueray : Essai sur les doctrines politiques de St. Thomas d’Aquin Paris, 1887, kiadta Buchez. 2 Max Maurenbrecher: Thomas von Aquinos Stellung zum Wirtschaftsleben seiner Zeit. (I. Heft 1898.)
