Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
694 AUBERMANN MIKLÓS. hesse, ahhoz az egyes ember nem elégséges. Azért az emberre nézve természetes, hogy sokakkal társaságban éljen. Továbbá más élő lénybe természetes érzék van beoltva mindarra, a mi nekik hasznos vagy ártalmas ; így pl. a juh a farkast tér- mészettől fogva tartja ellenségének. Sőt vannak állatok, melyek természetes képességüknél fogva sok gyógyfüvet s más az életükhöz szükséges dolgokat is fölismernek. Az embernek ellenben mindarról, mi életéhez szükséges, csak általános ismerete van ; mert esze által van hivatva arra, hogy általános elvekből az egyes dolog ismeretére jusson, melyek az emberi élethez szükségesek. Ám nem lehetséges, hogy az egyes ember eszével minden ide tartozó dolgot elérjen. Azért az emberre nézve szükséges, hogy társaságban éljen, hogy az egyik a másikat segítse és a különböző embe- rek eszüket különféle dolgok föltalálására fordítsák, az egyik orvosi dolgokra, a másik erre, más arra. — Végül sz. Tamás a beszélőképességből is arra következtet, hogy az ember társas lény. Hogy mennyire becsüli sz. Tamás az államot, kitűnik abból, hogy nem tartja a bűn következményének. A bűnbe- esés nélkül, úgymond, nem lenne rabszolgaság. Mert a szolga viszonya urához mindig olyan, hogy, az úr mindig saját hasznára tartja szolgáját. Ez pedig mindig ok arra, hogy a szolga szomorkodjék, látván, hogy más érdekében kell engedelmeskednie. Azért az ilyen viszony az alattvalókra nézve nem lehet büntetés nélkül, azért az ártatlanság álla- potában ilyen uralom nem lett volna. De emellett van olyan uralom is, mely másra mint szabademberre terjed ki, s amely ezt úgy a saját, mint a köz javára viseli. Az embernek ezen uralma más ember fölött az ártatlanság állapotában is meg lett volna, két okból. Először azért, mert az ember tér- mészeténél fogva társas lény. Az emberek tehát ártatlan állapotukban társas életet éltek volna, ám sokak társas élete nem lehetséges, ha nincs egy, aki kormányoz és a közjóra törekszik ; mert sokan sokfelé húznak, egy egyfelé. Másod- szór, mert ha egy ember a másikat tudománya és igazságos- ságával fölülmúlja, akkor célszerűtlen lett volna, ha ezt
