Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál

FŐBB ÁLLAMI ANI KÉRDÉSEK STB.

693

vagy örömteljes érzést fejezi ki, megvan az állatban is; de a nyelv, mely a hasznosat és kártékonyt, a jogost és jogtalant kifejezi, csak az emberben van. De hogy mindezt kifejezhesse, szükséges az állam. Igitur homo, mondja szent Tamás, est naturaliter animal domesticum et civile.

Lehetséges, hogy azért valaki az államon kívül is élhet. De ez nem természetes állapot. Mert: az egyes emberek úgy viszonylanak az államhoz, mint az ember részei az emberhez. (Az állam — organizmus. — Menenius Agrippa.) Amint a kéz vagy a láb nem lehet meg ember nélkül, úgy egy ember nem elégséges önmaga életéhez állam nélkül. Ha pedig megtörténik, hogy egy ember gonoszsága miatt nem tud az állam társaságában meglenni, akkor rosszabb az embernél, akár egy állat. Ha pedig senkire sincs szüksége, et quasi habens per se sufficientiam, s emiatt nem része az államnak, akkor jobb mint az ember. Est enim quasi quidam Deus. Ebből következik, hogy az állam az egyesnél előbbre való, a természet szerint, amint az egész is előbbre való a résznél. (Mindezt 1. Pol. 1., léc. 1.)

Ugyanazt a gondolatot, hogy t. i. az ember természeté- nél fogva társas lény, szépen kifejti sz. Tamás »A fejedelmek uralkodásáról Ciprus királyához«1 c. könyvének első fejeze- tében. Ott ezt írja : Ha az volna az ember tulajdonsága, hogy elkülönítve éljen, mint ez sok állatnál van, akkor már vezetésre nem volna szüksége, mindenki a maga királya volna Isten főuralma alatt . . . Ám az ember természetadta tulajdonsága, hogy a társaság és állam számára képesített élő lény legyen és társaságban éljen, nagyobb fokban, mint minden más élő lény. Ezt már az ember természetes szűk- séglete is mutatja. Más állatoknak a természet készen állí- tóttá oda a táplálékot, takarónak szőrt, védelmül fogakat, szarvakat, karmokat, vagy legalább futásra gyorsaságot adott. Az embert a természet ilyesmivel nem fegyverezte föl; ehelyett észt adott neki, hogy ezáltal kezeinek segít- ségével mindezt megszerezhesse. De hogy ezt megszerez1 D. Thom. Aquinatis Opera, Parmae, Tom. XVI.