Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
692 AUBEHMANN MIKLÓS. Szent Tamás kommentárjában azt mondja Aristotelesszel, hogy a városok (= kis államok) régen király kormányzása alatt állottak : minden civitasnak külön királya volt. Ez pedig onnét származott, mert minden családnak is volt egy feje, a családokból keletkeztek a szomszédos házak, az utcák, és ezek fölött az állt, qui erat principalis in cogna- tione. Azért mondja Homeros, hogy mindenki az ő nejé- nek és gyermekeinek parancsokat (törvényeket) ad, mint a király az államban. Ideo autem hoc regimen a domibus, et civis processit ad civitates, quia diversi vici sunt, sicut civitas dispersa in diversas partes et ideo antiquitus habi- tabant homines dispersi per vicos, non autem' congregati in unam civitatem. Sic ergo patet, quod regimen regis super civitatem, vel gentem processit a regimine antiqui- tatis in domo, vel vico. Az állam tehát úgy keletkezett, hogy a család, később a megszaporodott rokonság feje, uralma kiterjedt több ut- cára, az egész városra, végül az államra. Az állam tehát fölvette a család kormányformáját : ahogy azelőtt a pater- familias adott törvényt családjának, úgy később az, qui eraí principalis in cognatione, még később pedig a király, mert ez uralkodott eleinte az államokban, »mint most is némely népnél«. Hogy pactum folytán jött-e létre ez a kor- máhyforma, arról szent Tamás hallgat ; azért, mert oly természetes fejlődésnek tartja ezt, mint hogj^ a családnak van feje. Az állam keletkezésének az emberi természet az oka, nemcsak azért, mert ez hozta létre a kisebb közösségeket (család, rokonság stb.), melyekből az állam keletkezett, hanem, mert az ember társas lény. Aristoteles : az ember természeténél fogva társas állat, s aki az államon kívül él, nem véletlenül, hanem természete szerint, az vagy gonosz, vagy jobb az embernél, amint Homeros is átkozottnak mondja az insocialis embert, mert az féktelen, gonosz, har- cias. Azonkívül az ember beszélőképessége is arra vall, hogy társas lény, inkább, mint bármely gregale animal. Mert a természet semmit sem tesz hiába. A hang, mely a szomorú
