Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
FŐBB ÁLLAMTÁNÍ KÉRDÉSEK STB. 691 kálóm el vétetik, amennyiben a fölbonthatatlanság attól visszatart, hogy zavart és civódást szítsunk,' melyről tud- juk, hogy úgyis eredménytelen lesz. A gyermek fölnevelése nem akadályozza ugyan a poly- gamiát, de azért ez mégis a jus naturale-ból levezetett tör- vény ellen van. Az előbbi világos, mert egy férfi elégséges lehet több nőnek és az ezektől származó gyermekek föl- nevelésére. A rendezett háztartás azonban nem tűri a poly- gamiát. A nőnek szabadsága korlátozva vari' a többnejű- séggel. Továbbá: minden állatfaj, mely kölykeivel törő- dik, monogámiái alapon szaporodik. A soknejűség civó- dásokra ad alkalmat, tehát a jó erkölcsök ellen van. A leg- fontosabb ok, melyet az ember legmélyebb természete, a humanitas szolgáltat, az, hogy benső barátság (szerelem) nem lehetséges sok között. Az föltételezi az egyenlőséget. Ha a nőnek csak egy férje lehetne, a férfinak pedig több neje, akkor az egyenlőtlenség volna, mely legtöbbször rab- szolgasággal van összekötve. így tehát a bonum commune, a bonum prolis, a férfi s nő természetjogi egyenlősége megkívánja a házasságot, mint fölbonthatatlan életszövétségét. Ugyanazon okok, melyek a házasságot létrehozták, létre- hozták az államot is. A jó, quod omnes conjectant. A jóra mindenki természeténél fogva törekszik ; meg kellene vál- toznia az ember természetének, hogy t. i. ne törekedjék a jóra, ha a házasságot és az államot meg akarnák szüntetni. Mert a közjó s ezzel a magánjó mindkettőt követeli. Az állam nemcsak mint a társaságoknak természetes fokozata következik a család után, hanem az egyes ember szükségletei is megokolják föltétien szükségességét. A csa- Iád java ép úgy, mint a bonum privatum. Az egyénnek természete, az ember, ki lényegénél fogva társas lény, ez az oka, hogy boldogságát csak az államban lelheti föl, hogy tehát az állam keletkezett. Aristoteles (Pol. I. 1. 1.) a közösségek alsóbb fokozatainál kezdi (csa- Iád, utca, város), s ezeknek keletkezését mind természe- tesnek mondja. A város (= állam) a tökéletes közösség. 44*
