Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
678 AUBERMANN MIKLÓS. 3. Az állam, jogalma s lényege Aquinói sz. Tamás sze- rint. Mielőtt a középkor legnagyobb bölcselőjének a fölvett kérdésre adott feleletével foglalkoznánk, néhány szóval jellemezzük helyzetét, melyet a történelemben elfoglal. Sz. Tamás azon időben élt (1225—1274), midőn a pápaság világi hatalmának tetőpontján állt, midőn az államokat az egyház szelleme hatotta át minden ízükben, midőn a tudó- mányok terép a bölcselet vezetett, még pedig Aristoteles felfogása szerint. A középkor társadalmi viszonyai nagyban igazolták Aristoteles tanítását az államról, kivált annak tagjairól, szolgákról és szabadokról. Tamás tehát szorosan ragaszkodhatott Aristotelesnek államtani nézeteihez ; kom- mentárjait, melyekben Aristoteles Ethikáját és Politikáját magyarázza, nem csupán magyarázatoknak tekinthetjük, hanem egyszersmind sz. Tamás elveinek is, ki mesterével mindenben egyetért, annyira, hogyha eltér tőle, ezt mindig külön kiemeli (dico autem, i. e. expono). Ha eszerint sok eredetiséget nem kereshetünk sz. Tamás szociológiájában, nem tagadhatjuk azonban, hogy Aristoteles szűkszavú tété- leit mily értelemmel magyarázta ott is, a hol az ember ilyen magyarázat nélkül nem tudná, mit értett a mester. Ezek a körülírások, kiegészítések, magyarázatok az önálló gon- dolkodás kétségtelen bizonyítékai. Néhol a nagy kommen- tátor változtatásokat, a Szentírással való összehasonlítá- sokat végez, fogalmakat osztályoz, ami azt bizonyítja, hogyha a kommentárok nem is tekinthetők a thomisztikus nézetek tiszta tükrének, mégsem nélkülözik a thomizmus min- den színezetét. Ott, ahol Aristoteles szavai bő magyarázatot engedtek, sz. Tamás nagyon is élt ezen szabadsággal s saját eredeti nézeteit kifejezésre juttatta, Aristoteles nem egy tételét új érvekkel támogatta. Ahol pedig Aristoteles ellen nehézségeket támasztottak vagy támaszthattak, ott sz. Tamás védelmére kel mesterének különösen azáltal, hogy új érvekkel cáfolja meg az ellenvetéseket. Sz. Tamás eredeti fölfogása mindenesetre jobban tükröződik vissza azon köny- vekből, melyeket nem Aristoteleshez szorosan ragaszkodva, hanem önállóan írt. Azért nem elégedhetünk meg a kom
