Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
676 AUBERMANX MIKLÓS. is vannak, mint az emberi testnek. »Tehát ahol király, ahol törvényhozás, ahol miniszterek, ahol nép van, ott van állam.1 Egyesek, mint Gierke és Dorner,1 2 a De civitate Dei számos helyéről összeszedett kitételekkel azt erősítik, hogy szent Ágoston az állam jogosultságát él nem ismeri, csak amennyiben az az igaz vallás alapján áll. Már az eddigiek alapján is tévesnek kell mondanunk ezt a felfogást, hisz ép azért választotta meg a püspök Cicero meghatározását, hogy a pogány államokat is államoknak nevezhesse. A té- védés onnét ered, hogy a hippói sas ebben a nagyszerű munkájában nem foglalkozik ex asse a polgári állammal, hanem Isten országával, a jóknak államával (civitas coe- lestis), kezdve Ábeltől, amellyel szemben áll a civitas ter- rena, t. i. a gonoszoké, melynek alapítója testvérgyilkos (Kain). Amit tehát erről a civitas terrenáról mond, azt nem lehet egyszerűen az államra vonatkoztatni. Mindenesetre áll az, hogy sz. Ágoston az ideális államot csak a jók, Isten fiainak országában látja, melyet az abszolút igazságosság, az igaz vallásban, Krisztusban gyökerező igazságosság köt össze s tart fönn. Valahányszor a civitas Deit szembeállítja a c. terrenával, ilyen ideális államot tart szem előtt. De ezen justitia mellett elismer ő egy relativ, természetes, tisztán emberi igazságot, justitia rationalist. Ezt a justitiát hangoztatja Scipio (Karthago elpusztítója), midőn azt mondja : Valamint a zenében és énekben a külön- böző hangokból bizonyos összehangzást kell teremteni, melyet ha megzavarnak, nevelt fülek el nem viselhetnek : úgy kell az államnak is az ő alsó, középső és felső rétegeivel összhangzásban lennie ; s amit a zenészek az énekben har- mániának neveznek, az az államban az egyetértés, minden állam épségének legszorosabb és legjobb köteléke, mely igazságosság nélkül semmi módon fönn nem állhat. (De civ. Dei 2. 1. XXI. c.) Ágoston az ilyen alapon álló állam erkölcsi értékét nagyrabecsüli. Kitűnik ez azon dicséretek1 En. in ps. 9, 8. (Μ. XXXVI. 120.) 2 Augustinus, Béréin, 1873.
