Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
FŐBB ÁLLAMTANI KÉRDÉSEK STB. 673 szerinte a császárnak is fejet kell hajtania a püspök előtt s ennek feddését orvosság gyanánt elfogadnia.1 A tények mindig nagy befolyással vannak még a nagy szellemek filozófiai gondolkodására is, azoktól ők sem füg- getleníthetik magukat egészen. Szent Ágoston is számolt velük, midőn az állam föladatát vázolta. 2. Szent Ágoston az állam fogalmát, mint általában az államra vonatkozó legfőbb nézeteit, a »De civitate Dei« c. művében teszi szóvá. E munkában szent Ágoston Isten országáról tárgyal ugyan, s érti ez alatt az igazak társasá- gát, kik az egy igaz Istent vallják, s ezt a gonoszok országá- tói megkülönbözteti, de elég bőven beszél benne az állam- ról, mint a polgárok összességéről. így ez· idézett mű 19. könyvében, a 21. fejezetben1 2 fölveti a kérdést : An secun- dum definitiones Scipionis, quae in dialogo Ciceronis sunt, unquam fuerit Romana respublica. Vagyis azt kutatja, hogy Scipiónak Cicerónál olvasható meghatározása szerint a római köztársaság nevezhető-e államnak ? A már idézett meghatározás szerint ugyanis az állam nem más, mint rés populi, a populus pedig nem egyéb, mint a jog és hasznos- ság érdekei által társult sokaság egyesülete (coetus). Ám maga Cicero kifejti, hogy a juris consensus micsoda, ki- mutatván, hogy igazságosság nélkül nem tartható fönn az állam (geri sine justitia non posse rempublicam) ; ahol tehát nincsen valódi igazságosság, ott jog sincs (ubi ergo justitia vera non est, nec jus potest esse), tehát a jog ér- dekei által egyesített sokaságról sem lehet szó, vagyis állam- ról. Quocirca ubi non est vera justitia, juris consensu so- ciatus coetus hominum non potest esse ; et ideo nec popu- lus, juxta illam Scipionis vel Ciceronis definitionem ; et si non populus, nec res populi. Szent Ágoston kimutatja, hogy a római köztársaság nem állt a justitia alapján. Mert az igazságosság azon erény, mely mindenkinek megadja a magáét. De micsoda igazságosság az, mely az igaz Isten1 Theodoretus Hist. eccl. 4, 5, 6. (Migne, P. Gr. LXXXII. 1132.) 2 Migne P. L. tóm. VII. pag. 648. HittudomAt1yit Folyóirat. 1911. 43
