Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
KÍSÉRLET a THEISMUS »TUDOMÁNY OS« VÉDELMÉRE. 61 s mint ilyen elesett a létért való küzdelemben, mindenesetre kellene valami nyomának lennie a geológia aktáiban. Hisz csak nem volt sóból, hogy nyoma is elpárolgott volna s bizo- nyára hagyott valami nyomot maga után a földben, mint nyomot hagytak.egyéb állatok. A fajok átváltozása, ha tény- leg történt, mindenesetre las§ú folyamat volt, következőleg a hiányzó közbeeső láncszemeknek sokáig kellett létezniök s nagy számban kellett előfordulniok s ép e körülmény- nél fogva lehetetlen, hogy valami nyomuk ne maradt volna fenn. Kutatták a föld gyomrában, összevissza túrták belsejét, de ősünk, azaz őseink, sehogy sem akar, sehogy sem tud napfényre kerülni, hacsak holmi szegényes maradványok- bán is. Van ember és majom, a majom ősei és utódjai, van ember és erszényes állat, az erszényesek ősei és utódjai, szóval vannak elégséges adatok, hogy bizonyos ítéletet alkossunk magunknak a fejlődésről, de e sajátságos fejlő- dési sor ama kívánt és hiányzó közbeeső láncszeméről hall- gat minden, annak sehol semmi nyoma. Vájjon miért ? Egy- szerűen azért, mert azokat a kérdéses láncszemeket soha nem kovácsolták, azok nincsenek, nyomaikra sem akadunk, mert sohasem is léteztek. Kevés ez, amit mondtunk, de elég a meggyőződéshez, hogy a lélek ügye az anyagelvű evolutionismus támadásai- val szemben korántsem áll oly rosszul, mint azt Mallock festette. Leveretésről és a materialismus győzelméről pláne szó sem lehet. Az emberi értelemnek az első állagból levezetését s akkénti kifejlődését, mint azt Mallock festi, megjegyzés nélkül hagyjuk, mint olyat, mely teljesen félreérti a dolog érdemét. Még csak egy-két szót az emberi lélek eredetének idejére vonat- kozólag, melyet a szerző gúnyoló megjegyzésekkel kísér. Ismeretes a keresztény filozófiának idevágó álláspontja. Némelyek, sz. Tamással élükön, azt tanítják, hogy az emberi magzat a fogamzástól fogva több átmeneti állapoton megy keresztül, úgy hogy eleinte élteti a vegetativ életelv, ezt később felváltja az érzéki, végre a foetus éltető elve az értei- mes lélek.
