Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
56 DR. STUCKXEIi JÁXOS. állatok embryóitól való különbözőségük első tekintetre ki- vehető. Ezt a tényt nem lehet máskép magyarázni, mint hogy ez állatoknak közös az eredetük. Továbbá az embryologia egy igen érdekes felfedezése az, hogy az ontogenesis csak rövid s gyors recapitulalása a phylogenesisnek, azaz, közönséges szavakkal, az embernél épúgy mint általában az állatfajoknál, a fajnak az alsóbb- rendű alakból magasabbrendűvé fokozatos és lassú fejlődése egy rövid összefoglalás gyorsaságával mintegy megismétlő- dik minden élő egyed embryójában, a megfogamzás pillana- tától a születés végső mozzanatáig. Ezt az igazságot két tény világítja meg különösen. Az, egyik tény az, hogy az ember és a vele rokon állatok embryójában vízi őseink kopoltyúnyilásai feltűnnek s majd ismét lassan eltűnnek. így a vízi ősi voltunkra vonatkozó feltevés, melyet a theologusok úgy szeretnek pellengére állítani, élő példában bizonyítást nyer annyiszor, vala- hányszor gyermek megfogamzik s éretté fejlődik az anya- méhben. A másik és sokkal ismertebb tény nap-nap mellett el- játssza kicsiben előttünk az evolutio nagy folyamatát, s ez a békaálcának (ebhal), egy a vízben úszkáló állatnak, átváltozása békává, egy állattá tehát, mely a szárazföldön ugrándozik. A szárazföldi állatoknak a halakból való ősrégi kifejlődése itt szemünk láttára ismétlődik meg naponkint. De tovább is mehetünk. Valamint a csecsemő embriója recapitulálja az ember evolutióját mint szervezetet, azon- képen a csecsemőnek gondolatnélküli lényből gondolkodó lénnyé kifejlődése recapitulálja a sajátságosán emberi érte- lem kifejlődését. Minden egyes anya, aki büszkén kiséri figyelmével gyermeke elmebeli gyarapodását, mint valami sajátosat s eredetit, kezdve a gyermek bölcsőjétől fel azon időig, mikor az első leckefeladatot írja elő neki, tulajdon- képen figyelmével kiséri néhány rövid évbe foglalt azt a rengeteg folyamatot, mely az időknek a homályba vesző messzeségében kezdődik s gondolatainkat, valamint testünket az első élő állaggal összeköti, akár anyag volt ez, akár nem.
