Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Pataky Arnold: A túlvilági élet tana az ószövetségi szentiratokban és apokrifekben
A TÚLVILÁGI ÉLET TANA AZ ÓSZÖVETSÉGI IRATOKBAN STB. 465 királytól, hanem jóval későbbi korból való.1 Különben a könyv nem nevezi meg szerzőjét. (Nézetünk szerint e könyv- ben lehetetlen az alakot az anyagtól különválasztani.) A Pré- dikátor kqnyvével a fogság utáni korba kell mennünk ; nyel- vezete is ezt követeli. Sőt ha 10, 16 : »Vae tibi terra, cujus rex puer est« Egyptomra vonatkozik és nem általános fel- kiáltás, megkaptuk ez iratnak »terminus a quo«-ját, mert Egyptomban 205-ben, IV. Ptolemaeus Philopator halála után csakugyan gyermek lépett a trónra, V. Ptolemaeus Epiphanes személyében. Mindamellett azt hisszük, hogy Jób könyve még az írással is foglalkozó próféták korából való ; a fogság után érthetetlen volna az a merész hang, amelyen Jób Istenhez beszél. A több-kevesebb eschatologikus vonást tartalmazó Tóbiás és Judith könyvei sem szólnak a test föltámadásáról. Az előbb említett Prédikátor pedig valósággal lemondó hangon beszél e kérdésről, sőt megoldhatóságának lehetősé- géről is, midőn igy szól: »3, 19. Idcirco unus interitus est homi- nis et jumentorum, et aequa utriusque conditio. Sicut mori- tur homo, sic et illa moriuntur. Similiter spirant omnia, et nihil habet homo jumento amplius ; cuncta subjacent vani- tati. 20. Et omnia pergunt ad unum locum. De terra facta sunt, et in terram pariter revertuntur. 21. Quis novit, si spiritus filiorum Adam ascendat sursum, et si spiritus ju- mentorum descendat deorsum ?«2 A magyarázók nagy része ugyan azt hiszi, hogy a szent szerző itt ellenfelét beszélteti, tehát nem osztja a beszélő nézetét ; de tekintetbe véve a teljes szöveget, inkább arra gondolhatunk, hogy a szerző felveti a kérdést, tépelődik rajta, de kellő választ adni még nem tud. 1 Einleitug, 2. kiad. 272. 1. 2 Préd. 3, 19—21. »Azért egy az ember és barmok vége, s mind a kettőnek egyenlő állapot ja ; amint meghal az ember, úgy halnak meg azok is ; hasonlóképen lehelnek mindnyájan és az embernek nincs többje, mint a baromnak ; minden hiúság alá van vetve, és minden egy helyre megy ; földből lett, hasonlóképen vissza is tér a földbe. Ki tudja, ha Adám fiainak lelke fölfelé megy-e és a barmok lelke lefelé megy-e ?« Hittudományi Folyóirat. 1911. 30
