Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Pataky Arnold: A túlvilági élet tana az ószövetségi szentiratokban és apokrifekben
A TÚLVILÁGI ÉLET TANA AZ ÓSZÖVETSÉGI IRATOKBAN STB. 463 dogságröl; a gonoszoknak osztályrésze pedig már nem csu- pán a kizáratás a messiási országból, hanem örök kín a po- kolban. 3. §. A feltámadás tana. A fogság előtti irodalomban a feltámadás gondolata csak nagyon szórványosan és igen homályosan fordúl elő ; a fogság után sem olvassuk nagyon sokszor az ószövet- ségben. Számos bibliamagyarázó, közöttük római szt. Kelemen, jeruzsálemi sz. Cyrill, sz. Ephrem, sz. Epiphanius, sz. Ambrus, Rufinus, szt. Jeromos, szt. Ágoston, Jób könyve 19. fej. 25—27. verseiben szokta a test feltámadását a leg- világosabban megjövendölve látni. A Vulgata szerint e rész így hangzik : »Scio enim quod Redemptor meus vivit, et in novissimo die de terra surrecturus sum. Et rursum circum- dabor pelle mea, et in carne mea videbo Deum meum. Quem visurus sum ego ipse, et oculi mei conspecturi sunt, et non alius ; reposita est haec spes mea in sinu meo«. Azonban e helynek értelmezése sokkal nehezebb, mint a latin szöveg után gondolnák. »Et in novissimo die de terra surrecturus sum« helyett a héber szövegben ez áll : ןורחאו ־לע רפע יןל^ם »et postremo super pulverem stabit«. A mondat alanya : 3י/א »Redemptor meus«; értelme tehát : az én megváltóm végre is a por fölött fog állni — vagyis diadalmaskodni fog. Még kevésbbé szabatos a Vulgata fordítása a követ- kező (26.) versben. רחאו ירןע ־וםן?נ תאז a héber nyelvtan szabályai szerint csak így fordítható : »Et postea cutem meam percutient haec«. Azt, hogy Jób Istent saját szemeivel hogyan fogja meglátni, meg- magyarázza ő maga a 42. fej. 5. versében, midőn a tör- ténet végén a neki megjelenő Istenhez a következő szavakat intézi : »Auditu auris audivi te ; nunc autem oculus meus videt te«. Szövegünk értelme tehát, hogy Jób bízik Istenben, ki még itt a földön vissza fogja adni egészségét.
