Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Pataky Arnold: A túlvilági élet tana az ószövetségi szentiratokban és apokrifekben

462

DB. PATAKY ARNOLD.

Isten jár élükön, minden út egyenessé lesz, s a pogányok vetekedni fognak abban, hogy nekik szolgáljanak. Az Ür Sión helyén fog lakni, onnan fog őrködni Izrael fiai fölött; Jeruzsálem szent lesz, idegen nem lépi át határát. Sión határai között csak öröm és boldogság fog lakozni, a romlás és pusztulás távol lesz tőle. Fényességét maga az Ür fogja képezni. A régi városnak minden tisztátalan helye szentté lesz, s az új város nem lesz többé a romlás áldozata.

Ezechiel legnagyobbszerü látomása (37. fej.) leírja, mint éled újjá a szétszórt és megölt zsidó nép ; a megújult nemzettel az Ür újabb, benső szövetségre fog lépni, melyet már nem kőtáblákra, hanem a szívekbe vés. A nép szent és tiszta lesz, az Ür kiönti lelkét a nép fölött és állandóan szívükben fog lakozni.

E boldog korszak eljövetelével elérkezett a napok vége (תירחא םימיה). E névvel a próféták a világegyetem fejlő- désének befejezését jelölik. Az üdvösségnek, a boldogság- nak ez a kora örökké fog tartani.1

A babyloni fogság után a messiási boldogság egyre egyedibbé lesz. Egyre gyakrabban felmerül a kérdés: mi lesz az egyénnel, hogyan fog az egyed részesülni a messiási ország boldogságában ? A régebbi szentkönyvek erről nem beszélnek ; most azonban már határozott alakot ölt az a tan, hogy Isten minden ember sorsával külön-külön is törő- dik, minden egyes embert boldoggá akar tenni. De mi lesz azokkal, akiket a Messiás eljövetele előtt ért a halál ? Fel fognak támadni és részt vesznek a messiási ország boldogsá- gában. A feltámadásnak egyik célja tehát az, hogy minden igaz részt vehessen a nagyszerű jövőben. De mi történik a gonoszokkal ? Ezek is feltámadnak, de a büntetésre. Közel volt már most a gondolat, hogy a boldog jövőt egyre trans- cendentálisabbnak fogják fel és a boldog messiási földi or- szág helyett világosabban beszéljenek a mennyei, örök bol1 L. Az »Antikrisztus a keresztény hagyományban« c. érte- kezésemet, hol a prófétai könyvek megfelelő részleteit kimerítően idézem. Hittudományi Folyóirat 1910. III. sz.