Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete
SCHOPENHAUER AKARATBÖLCSELETE. 375 kérdés, mely minket érdekel az, vájjon valamely oknak szükségképen úgy kellett-e hatnia, amint hatott s ha bizonyos módon hatott, ismét egy másik ok okozatának kell-e tartanunk mint azt Schopenhauer tanítja ? Vagyis kérdjük : vannak-e szabad okok, melyeket más okokból eredeztetni nem kell, avagy minden a természeti okság láncolatába kapcsolódik ? Az okság törvénye, mint láttuk, a változás elégséges okát keresi; szoros értelemben az okozatról állít valamit, azt, hogy nem magától lett s hogy okához viszonyítva szükség- szerűen lett. Az oksági törvény tehát magáról az okról, annak természetéről közvetetlenül semmit sem mond s mint első- sorban a tapasztalat törvénye nem is mondhat, hanem csak közvetve az okozat által. Miután tehát az okság törvénye magukról az okokról nem szól, az okok természetének kü- lönbségei nem fognak e törvény természetével ellenkezni. Az okok természetének elemzése kétféle okhoz vezet bennünket. Az okok első faját a fizikai világ, a természet tárja elénk. Az anyagvilág s összes tüneményei térben és időben lettek, tehát okot tételeznek fel. De ezen okok, mint- hogy az anyag tehetetlen s a ráható erők is szigorúan meg- határozott módon működnek, nem keletkezhettek maguktól s működéseik okát sem bírhatják magukban, következőleg ismét okozatok, még pedig oly szükségszerűen működő okok okozatai, amily־ szükségszerű okozatoknak okai ők maguk s így a természeti oksor csupa szükségszerű folyamatok lánco- latát adja, melyben az első szem ép úgy hódol az anyag és erő törvényeinek, mint az utolsó. Ha tehát a fizikai világ- folyamatot szemlélem, úgy nemcsak az okozatok bekövet- kezését, hanem az okok működését is szükségszerűnek látom s így megállapíthatom azt, hogy a természetben, okság és szükségszerűség azonos fogalmak. A természeti okságon kívül van azonban egy másik okság is, a pszichikai okság, melynek természete az előbbitől merőben különbözik, mert bár itt is minden okozat okot tételez föl, de az okok elemzése elvezet egy oly okhoz, mely már tovább nem elemezhető s mely nem szükségszerűen működik : az akarathoz: Ezen pszichikai oksort magunktól
