Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete
SCHOPENHAUER AKARATBÖLCSELETE. 363 s a reáható inger szerint cselekszik. Bizonyos dolgokat, melyek szemlélete előtt megjelennek, jóknak lát és törekszik utánok, másoktól ismét elfordúl, mert rosszaknak találja őket. Ennél tovább nem jut az állat ! Figyelmét teljesen lefoglalja a konkrét valóság, az egyedi, a jóleső egyes dolog, de képtelen arra, hogy az egyesben fölismerje az általánost, a többen a közöst, az eszmét, a jóságot, vagy hiányt. Ez az elvont működés, az eszmének, a jóságnak az akarása, az ember tulajdona s azért csak az ember akar igazán. Az ember- ben is meg van az állati természet, a konkrét, az egyes utáni vágy, sőt elsősorban az értelmiség kezdőfokain ez dominál, de ez az érzéki törekvés nem akarat, hisz nem is szabad ! Az akarat akkor kezdődik, mikor a képzeteket, fogalmakat összehasonlítjuk s érzéki törekvésünket eszmék, gondolatok szerint irányítjuk, mikor tehát ismeret alakítja a cselekvé- seket, bizonyos alanyi célok szerint. De hogyan fejlődik az akarat megismerő, öntudatos akarattá, alanyi célszerűséggé ? Mikép lesz a tudattalan, vak akarat tudatos, értelmes akarattá ? E kérdésekre Schopen- liauer nem tud feleletet adni. Mert az akarat, amint azt Schopenhauer érti, lényegében irányulás a cél képzete nélkül, egy előre megállapított terv nélküli őstörekvés, melyben az ismerésnek leghalványabb sejtelme sincs. Hogy lehet az ok egy tőle lényegében különböző okozat létrehozója ? A fejlődés csak a célszerűség jegyében oldható meg, tehát a cél képzetét tételezi fel, de Schopenhauer szerint e képzet eredetileg nincs meg az akaratban s csak később fejlődött. Ez fejtetőre állított okoskodás. Mert ahol van cél, ott van már ismeret ; sőt az ismeret megelőzi a célt. Nihil volitum, nisi praecognitum. Ha az ismeret nem alanyi, akkor egy külső értelem irányítja a mozgást a cél felé »motus appeti- tus naturalis sequitur apprehensionem intellectus separati, qui naturam instituit«, mondja sz. Tamás.1 Vannak ugyan öntudatlan képzetek (amennyiben belső szemléleteknek nem tárgyai), de a cél képzete mindég öntudatos. 1 Dr. Trikál. I. m. 161.
