Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete
364 H. GY. A schopenhaueri akaratelmélet tehát az ember mivoltát maradék nélkül nem oldja meg. Mert világos, hogy az érzéki akarat mellé csatlakozik egy oly tényező, mely az embertől eltekintve a nála alacsonyabb rangú lényeknél egy pillanatra sem volt meg s amely tényező ép ellentétes természetű, működésű, mint az érzéki akarat. Ha tehát meg is engedjük hogy vannak ösztöneink, vágyaink, törekvéseink, melyek, mint szorosan vett testi működések, közösek az állati élet ilynemű működéseivel, mert tárgyuk mindég valami egyes, valami jóleső, de hangsúlyoznunk kell, hogy e működések csak a szó legtágabb értelmében vett akarások s nem jelöl- nek egyebet, mint tudatos testműködéseket. Ha azonban az akaratot a maga valódi értelmében : az emberi akarat elvont működését, az eszme a gondolat, a távoleső, láthatat- lan célok akarását vesszük elemzés alá, akkor a monisztikus fejlődés gondolata elégtelen, mert értelem és akarat mint két önálló, egymásra vissza nem vezethető lelki működés állnak egymás mellett. Miként az emberi test és szellem közti különbséget csak a matéria-forma elmélet magyarázza meg ; amint sem az anyag, sem az erő, sem a szervezet, sem a lélek egymagában nem elég a szerves lények életműködéseinek magyaráza- tára; úgy az ember értelmes akaratának mivolta sem vezet- hető le csupán értelemből, vagy csupán akaratból. Az érte- lem egymagában csak ismeretet ad, nem pedig cselekvést, az akarat értelem nélkül vak, csak az egyest, a jólesőt követi ; az értelemnélküli akarat, vagy helyesen érzéki vágy szenvedő képesség, az értelmes akarat cselekvő, céltudatos tevékeny- ség. Tehát értelem és akarat együttvéve, benső egységben, egymást vezetve, irányítva adnak emberi akaratot. Hogy az akarat szerepe nagyobb, mint gondolnák, ez tagadhatatlan. Hat a megismerésre. Figyelmünket a tárgyra irányítja, vagy róla elvonja s e működésében megelőzi az értelmet, amennyiben az akarat a részleges jót a jóleső egyest spontán módon magától akarhatja s e jóban levő általános eszmei jó felismerésére készteti az értelmet. Kapcso- latban az értelmi ismerettel hat az érzéki ismeret szerzésére,
