Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete
358 H. GY. Ezen emberi, vagyis eszmélődő akarat, már nemcsak igenlő, hanem tagadó is lehet. Ezen utóbbi mozzanat, vala- mint az, hogy az emberi akarat a legmagasabb objectivatio, megkülönböztető jegye az embernek a többi lényektől.1 E szerint (az eszmélődő akarat) azon pont, hol a világos ismeret fényénél az élethez való akarat igenlésére, vagy tagadására határozza el magát ; ámbár az utóbbi, a tagadás, rendszerint csak mitikus alakban juthat tudatára. E szerint nincs okunk ama föltevésre, hogy valahol az akarat maga- sabb fokú objectivatio ja előfordulna, mert az akarat már itt ért forduló pontjához.1 2 De az emberben eszméletre térő akarat 1. még nem a valódi akarat ; 2. ámbár legtöbbször akarja az életet, vagyis igenlő, mégis csupa szenvedés ; 3. s megelőzi az értelmet, mely csak későbbi adalék s legkevésbé tartozik az ember lényegéhez, hanem, mint az agy functiója, csak járulék. 1. Az emberben eszméletre térő akarat nem a valódi. Mert az akarat, amint az nekünk megjelenik, térben és idő- ben nyilatkozik meg, tehát véges, változó. Népek, nemzetek vesznek és lesznek; de e levés és veszés tulajdonképen csak névváltoztatás ; a történet is csak kaleidoskop : színes változatban mutatja be a régi történetet. Világos tehát, hogy az akarat, amint az a történet folyamán az egyénben, a nemzetben megnyilatkozik, a levés és nem levés nem tartozik a dolgok lényegéhez. Mert az akarat, mely az ember lényege, nem pusztulhat el, hanem örök és változatlan. Az akarat egy végtelen tenger, melynek hullámfodrai az egyének. Az egyén csak habfodor a lét tengerén. Az eszme, vagyis az egyed faja az, mely örökké él s ennek mulandótlan- sága s a vele való azonosságunk tudatában élnek az egyének és vígan vannak.3 Az eszme tehát az akaratnak adaequalt objectivatiója ; az eszme továbbá az ismeret tiszta alanyát bírja korrelatumul, miért is megismerése különös kedvez1 Schop. Az élethez való akarat igenléséről. Ford. Bánóczy. Befejező sorok. ' 2 U. o. 3 Schop. A halál. 17. o.
