Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület

A PÁRBAJ ÉS A BECSÜLET.

veszi, midőn azt akként határozza meg, hogy a párviadal a megsértett egyéni becsület helyreállítását célozza.

Az vizsgálandó tehát meg első sorban, hogy vájjon tisztán a becsület kérdése-e a párviadal, vagy ennél a foga- lom-meghatározásnál szélesebb körű is lehet ?

Továbbá megvizsgálandó lesz az a kérdés is, hogy van-e a párbajnak valamely az ember erkölcsi és lelki életé- hez viszonyuló szála, melynek védelmében tehát esetleg indokolt is lehet ?

E szempontok fejtegetésénél elsősorban reá kell tér- níink a becsület fogalmának meghatározására

Sokan a becsületet akként határozzák meg, hogy »min- den embernek kétféle becsülete van: egy absolut és egy relativ«.

Ez azonban nem mondható egészen szerencsés meg- határozásnak.

A becsület ugyanis nem egyéb, mint az »erkölcsi én« a maga teljességében.

Összfoglalata tehát ama teljes emberi értéknek, melyet a feddhetetlenség, az erkölcsi rend, a positiv jogrend és kétségen kívül a vallás-erkölcsi legmagasabb rend követése, és az azok szerint való magatartás adnak az emberi életnek.

A becsület tehát minden körülmények között ethikai fogalom, az emberi élet egyik legmagasabb princípiuma, és épen azért csak egységes és oszthatatlan lehet, mint maga az emberi lélek, melynek faj súlyát és értékmérőjét jelenti.

A becsület oly magas értéket képvisel, hogy fogai- mához nem szabad csak a legcsekélyebb kételynek sem fűződni, hogy még árnya is kiirtassék az esetleges oly fel- fogásnak, hogy aki —‘ mondjuk —- »absolut becsületét« elvesztette, még marad egy remedium részére az úgyneve- zett »relativ becsületben«.

Hanem ha az embernek, mint az állam és jogrend, valamint társadalmi rend tudatosan cselekvő alanyának relativitását vizsgáljuk, ha az ember belső lelki világát és külső viszonyait, az egyednek a társadalom többi tagjai311