Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
‘24 DR. WIEDERMANN KÁROLY. Sz. Tamás is megkülönbözteti a tudáshitet a tekintély! hittől. Tudáshit van az ördögökben, de ez csak analóg s nem a tulajdonképeni hit. Mások tanúskodására hivatkozni, de úgy, hogy azt ellenőrizzük s egyedül oly mértékben, amint az ember jóérzéke mondja, hogy a tanuságtétel igaz, s hogy lehetetlenség el nem fogadni a tanúvallomást, mindez nem hódolat a tanú előtt, vagy legalább is nem önkéntes hódolat ; nem előtte hódol meg az ember, hanem érvei, illetőleg saját esze és akarata előtt. Az érdemszerző alávetettség nem az érvekkel kikényszerített megadás, hanem a tanít- vány szabad alávetettsége. Tisztelettel hajol meg a fel- sőbbség előtt, bizalommal van az iránt, aki annak tárgya ; s e bizalom elválaszthatatlanul egyesül a hittel, vele egy egészet képez. Akik Isten tekintélyéről és a kinyilatkoztatás téhyéről kritikai bizonyosságot szereztek, visszautasíthatják ugyan a szabad hitnek Isten iránti hódolatát, az értelem szabad fogságát, de nem akadályozhatják meg eszüket abban, hogy alávesse magát a kritikai bizonyítékoknak, melyeknek teljes értékét megértették. Az ilyen emberek nem hisznek, hanem inkább tudnak. Ha szabadon és bizalommal alávetik magú- kát az Isten tekintélyének, igaz hitük lesz. így a hittény mindig szabad, mert lényegileg bizalomból adott assensus, s mert az Isten iránti bizalom, hódolat, bármily jogosult legyen is, nem kényszeríti rá magát az akaratra. Tehát azon tény, hogy újabban a nevesebb hitelemzők mind, még pedig bőven foglalkoznak a tudáshit és tekintélyi hit mibenlétével s a tekintélyi hit mellett foglalnak állást, azt bizonyítja, hogy a hit nem csupán az ész ténye, hanem ép úgy az akaraté is. Az igaz, hogy a tekintélyi hitnek követői azt is kimutatni igyekeznek, hogy a hit így is, t. i. mint tekintélyi hit, az akarattól parancsolt értelmi tény, alakilag ismeret marad ; de ezen magyarázatukat elfogadhatóvá tenni nem tudják. A hitténynek ezen fölfogása tökéletesen megóvja annak észszerűségét és szabadságát. Hiszek mindenekfölött erős hittel nem azért, mert beláttam, hanem miután bizonyos
