Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Unterreiner József: Modern Krisztus-tanok
284 DR. UXTERREIXER JÓZSEF, 2. Mit tartsunk Harnacknak ezen tanairól ? Legelsősorban megállapítjuk, hogy történetkritikai módszere elhibázott. Elég emlékezetbe idéznünk a józan kritikának elveit s Harnack módszerére alkalmaznunk, hogy kitűnjék tarthatatlansága. A historikusnak legelőször elfogu- latlannak kell lennie, mikor a források megvizsgálásához fog. Eljárása körülbelül ez legyen : itt állok egy nagy tény előtt, a kereszténység ténye előtt, melynek szerzője és középpontja Krisztus. Célom : ezt a Krisztust megismerni egész mivoltá- bán. Vissza kell tehát mennem az eredeti forrásokhoz. Minden dogmatörténeti előítélettől menten megállapítom, mennyiben hitelreméltók és melyik a kivetni való rész bennök. Miután így eredeti értékükkel tisztába jöttem, megnézhetem már miként nyilatkoznak Jézus Krisztusról. Olyannak s annyinak fogom őt tartani, aminőnek forrásaim bemutatják. Ha ennél- fogva Krisztusról mint merő emberről beszélnek, puszta embernek fogom tartani és akkor cselekedeteinek sem több, sem kevesebb jelentőséget nem fogok tulajdonítani más ember cselekedeteinél. Ha ellenben a források Isten-embernek mutatják be, ítéletem is e kettős minőség szerint fog alakulni és rá fog engem vezetni egy természetfölötti elem, illetőleg rend elfogadására. Ezzel azután megtaláltam a kulcsot számos cselekedet megfejtéséhez, amelynek különben a tér- mészetfölöttiség kikapcsolásával nem találnám meg magya- rázatát. Harnack módszere természetesen egész más. Ő minden természetfölöttit apriori zár ki. Hivatkozik ugyan a történet- tudomány nagy haladására,1 de mindez csak mez, mely alá saját előítéleteit burkolja. Ami az elfogulatlan tudósnál még csak status quaestionis, az nála már quaestio soluta, mindenSohn Gottes wusste und das Werk Gottes trieb, wirklich auf den Thron der Geschichte, zunächst für die Gläubigen seines Volkes zu setzen. Aber eben darin, dass sie dies leistete, war auch ihre Aufgabe erschöpft. Der »Messias« war Jesus und war es nicht und zwar des- halb nicht, weil er diesen Begriff weit hinter sich liess, weil er ihn mit einem Inhalt erfüllt hatte, der ihn sprengte.« (U, o. 89. 1.) 1 Id. m. 16. 1.
