Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Irodalmi értesítő
264 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. lendületes gondolatfűzés. A költészet aranyfonalával hímé- zett virágokat megtaláljuk a könyv minden lapján. E virágok nem olyanok, mint a régi fóliánsokban látható, megfakult miniatűrök, hanem újak, frissek s úgy festenek, mint a- modern könyvbe tett illatos virágszirmok. Az ily könyvet olvasni egyúttal aesthetikai élvezet. Körülbelül száz filozófus nézetére hivatkozik a szerző, meg- cáfolja az ellenvetéseket. A Kant tanával foglalkozó fejezet- ben írja, hogy a königsbergi nagy bíráló lehetetlennek mondja Isten létének meggyőző theoretikus bizonyítását, de elismeri az isten tagadás thesisének bebizonyíthatatlanságát. Fichte tévedéseire szintén rámutat; valótlan állítás, hogy a Vég- télén a végesség csiráját magába zárja. Schellinggel szemben bebizonyítja, hogy az én és nem én absolut egyenlőségét állítani észszerűtlen ; az sem igaz, hogy a Végtelen, a viszony- lagosság nélküli való, minden dologban benne van mint annak valóságos lénye, a végességet pedig a lények egymás- hoz való viszonya határozná meg. (125. 1.) Hegel fölcseréli a mindenség fogalmát a végtelenével. A monisták segítő elleneink, amennyiben az általuk elismert absolut lénynek teljes tökéletességet és végtelenséget tulajdonítanak; az önmagától való őslénynek pedig végtelennek kell lennie. Budapest. _________· Hajós Szaniszló. Da s Gottesbedürfnis. Als Gottesbeweis den Gebildeten dargelegt von Otto Zimmermann S. J. Freiburg, Herder 1910. 189 lap. A kantianismus divattá lett életfelfogásában kitűnő kijózanító eszköz e sajátos módon megírt apológia. Ha nem kell a kantistáknak a »theoretikus« istenérv, tessék : itt az erkölcsi érzésünkből vont következtetés. Istent el nem disputálhatjuk, modern szellemi fegyverekkel sem olthatjuk ki életét ; önlelkünknek ártunk, ha Végcélunkat igyek- szünk lerontani. Nagy tudással, költői lendülettel és vaslogikával írta meg művét Zimmermann. Nem száraz hittani és filozófiai érte- kezést ad, hanem élvezhető olvasmányt a Végcélról és az
