Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
AZ AKARAT SZEREPE AZ ISTENI HITBEN. 21 Mivel tehát az akarat az észre egyáltalán nem tud bensőleg hatni, azért a kinyilatkoztatás tényének s tartalma igazságának bizonyossága okaiban sem mondható szabadnak. Az akarat szerepe a hitben. A kinyilatkoztatás tényének és Isten tekintélyének biztos ismerete alapján azon következtetést vonja' le az ember, hogy a kinyilatkoztatás tartalma igaz. Ez a köz- vetlen következmény már maga a hit ? Azt állítjuk, hogy ezen közvetlen, szükségképeni követ- keztetés nem a hit »hiszek«-je. Mert, miután már számot adtam magamnak a hihetőség okairól, miután nyilván- valóan láttam értéküket, akkor is hatalmamban van még nem hinni. Nem az indító okok elégtelensége miatt, hanem a hitnek benső természete miatt. 1. Az előzetes ítéletek értelmi és ésszerű alapot adnak a hitnek, mint erényes cselekedetnek, de nem hozzák létre magát a hitet. A szentírás és az egyház tanítása szerint ugyanis a hitnek szabadnak kell lennie. Credere non potest nisi volens. (Sz. Ágoston.) A vatikáni zsinat canonja pedig : si quis dixerit assensum fidei christianae non esse liberum, sed argumentis humanae rationis necessario produci. . . a. s. Ha a hit lényege szerint nem volna más, mint azon ismeret vagy ítélet, hogy a kinyilatkoztatás tartalma igaz, akkor, mint kimutattuk : az actus intellectus imperatus a voluntate tétel helytelenségét a hitben, a hit sem közvetlenül, sem közvetve nem lehetne szabad. Ha tehát az akaratnak az értelemre gyakorolt belső és pozitív befolyása sem az assensus létrehozásához, sem annak fokozásához nem szükséges, de nem is lehetséges s a szabad- ság mégis lényeges alkotórésze a hitnek, ebből következik, hogy a hit lényegileg nem csupán értelmi ismeret, hanem akarati tett is s lényeges szabadsága csakis ily fölfogással magyarázható meg. Ha a hit alakilag csak értelmi tény, ismeret volna, akkor ezen értelmi ismeretnek, mint ilyennek kellene szabadnak lennie, mert a hit önmagában szabad,
