Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

242

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

a jelen társadalmi élet követelményeit is (I. 7., 8., 9., 10.), hogy a jelennel együtt a jövő fejlődésnek is megadja bizto- sítékát.

Az tagadhatatlan, hogy sok érdekeset, sőt értékeset mond ezen a helyen. A műveltségre törekvő ember örömmel és tanulsággal olvassa sorait, de a »mindennel érintkező« elmélkedés, hogy újra idézzem Kármán szavait, nem hozza őt tisztába a nevelés fogalmával és lényegével, pedig azt gondolom, arra kiváncsi mindenki. Kármán azonban meg- feledkezik arról, amit fönnebb a pedagógia tudományos megalakulásáról mondott, hogy szerinte ennek szükséges alapját a munkának és annak a tapasztalati körnek a meg- szorítása képezi, melyre a pedagógus munkája vonatkozik, ugyanabban a fejezetben, melyben ezeket írja, pár lappal később így szól : »a műveltség köre volna ... az az elméleti kör, amely tüzetes külön vizsgálódást követel s ez szolgál- tatna biztos útmutatást a pedagógus munkájának, aminőt nem nyújthat sem az elvont pszichológia, sem az emberi cselekedeteket egyszerűen mérlegelő tudomány, az ethika. Bele kell a paedagogusnak mélyedni a köztudat alakulásá- nak állapotába, annak tényezőit kellőképen mérlegelni és méltatni kell tudnia, hogy belőle a maga gyakorlati feladata számára . . . kellő alapot és irányadást nyerjen« (I. 11., 12.). És bár előbb ezt mondja : »vallásalapítók, a vallásos életnek vezetői, az erkölcsi ideálok legmagasabb alakjai az emberi- ség pedagógusainak neveztettek. De ezek munkásságát a mi tudományunkkal nem vállalhatja magára a pedagógus« (1. 6.), a 11. és 12. lapról idézett fönnebbi szavainak megerő- sítésére, megfeledkezvén most idézett szavairól, melyekben azt mondja, hogy a vallásalapítók stb. munkáját nem vál- lalhatja magára a pedagógus, ezeket mondja : »a pedagógus ily felfogással tulajdonkép a vallásalapítók, költők, tudósok nyomába lép ; az ő segédmunkássága gondoskodni arról, hogy amit azok nagyot alkottak, az el ne vesszen, hanem mindig újabb meg újabb életet nyerjen« (I. 12.). Az utóbbi szavait nem azért idézzük, mintha mi azt tagadnák, hanem egyedül azért, hogy rámutassunk Kármán müvében a belső