Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
AZ AKARAT SZEREPE AZ ISTENI HITBEN. 19 magasabb fokra emelje. Ennek a fölfogásnak ad kifejezést Gutberiet1: »a hit még akkor is szabad marad, ha a bizonyítás egészen evidens s az igazság látása olyp-n, hogy szükség- képeni igaznaktartás jöhet létre ... A hitbizonyosság a leg- nagyobb ... A bizonyosság ezen magasabb foka nem az ész belátásától származik, hanem az akarat befolyásától, mely a kegyelem hatása alatt, a végtelen igazság tekintélye miatt, az értelemnek mindenekfölötti nagy igaznaktartást parancsol.« Ezzel szemben azt kell mondanunk, hogy áhol egyszer igazi bizonyosság van, ott az akarat befolyására nincs szűk- ség, hogy közbelépésével a már meglevő bizonyosságot fokozza, mert minden bizonyosság mindenekfölötti bizonyos- ság, azért bizonyosság és bizonyosság közt nincs fokozat. Pesch szerint a hit elvetendő tett volna, ha az elfogadás oka nem volna mindenekfölött erős és megbízható.2 Minden a szó szoros értelmében vett bizonyosság egyenlő. Ez áll a kinyilat- koztatás tényének, a kinyilatkoztatott tanok igazságának bizonyosságáról is, mert az is igazi bizonyosság. Egyébként, ha kívánatos volna is a bizonyosság fokozása, az akarat arra nem képes. Amint nem képes a bizonytalanságot bizo- nyossággá tenni, ép oly kevéssé tudja a már meglevő bizo- nyosságot fokozni, mert nem adhat olyasmit, amije nincs.3 5. Végül megmagyarázható-e a hittény szabadsága azon nagyfontosságú tevékenységgel, melyet az akarat a hit előzményeiben kifejt ? Mert jóllehet az akarat tulajdonképeni szerepe akkor kezdődik, mikor a hihetőségi ítélet már meg- van, ebből nem lehet azt következtetni, hogy az akarat tétlen akkor, mikor az értelem azon munkát végzi, melynek eredménye a hihetőségi ítélet. Az akaratnak igen nagy és fontos szerepe van már azon előkészítő munkában, mely magát a hitet mint előföltétel előzi meg s ahol elsősorban az észnek szerepkörét láttuk kidomborodni. Az akarat része- sedése ezen előkészítő munkában röviden így foglalható össze : az akarat bírja rá az értelmet a kutatásra, irányítja azt a 1 I. m. II. 502. 1. 2 Zeitschrift für K. Theol. 1884. 59. 1. 3 Schmitt, i. m. 79. 1. 2*
