Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
226 VEGYESEK. tásával is a fejlődésre képes és fejlődésre hivatott Philo- sophia perennis elveit képviseli s a nagy scholastikusok ismeret- és akaratelméletét igyekszik továbbfejleszteni. Intel- lectualista, de túlzás és egyoldalúság nélkül, miért is helyte- leni ti az újabbkori szertelen és önelégült intellectualismust egyúttal voluntarista, de az értelemnek teljes mértékben megadva azt, ami megilleti. Mint mindjárt értekezése elején nyomatékkai hangoztatja, nagyrabecsüli az értelmi fogai- makat s az azokon épülő tudományt, az empiristák- és- nominalistákkal szemben mesterien kifejti az értelmi elvonás mibenlétét, valamint az általános fogalmak jelentőségét az életben és a tudományban. Emellett azonban kimutatja, hogy az értelmi elvonáson alapuló tudomány nem éri el a dolgok benső mivoltának kimerítő megismerését és nem birtokolja^ azok tulajdonképeni, sajátos fogalmát, hanem csak a belső lényeg hasonlatos, közvetett ismeretére jut. Önkéntelenül a doctor eximiusra, Suarezre gondolok itt, aki szerint »értei- miink nem alkot tulaj donképeni és saját jegyeiben meg- különböztetett fogalmakat azokról, amik önmagukban nem érzékelhetők«, tehát a testi állagról sem, hanem minderről csupán nem-tulaj donképeni és hasonlatos fogalmakat szerez.1 1 »Intellectus noster non format proprium et distinctum con- eeptum rerum, quae sensibiles per se non sunt . . . Materialis sub- stantia ex materia et forma constat, neutrius autem habemus con- ceptum proprium: materiam namque cognoscimus per analogiam ad artificialium materiam subjectum que accidentium ; formam veru ex effectibus multipliciter discurrendo deprehendimus ac tandem explicamus per similitudinem ad accidentales formas. Confirmatur, quia ex vi conceptus, quem de substantia exprimimus, discernere non valemus, an simplex sit vel composita : hoc enim explicandum venit per effectus . . .« Az eddigiekhez folytatáskép még a következő érveket adja Suarez : Az ember benső lényegéről sincs tulaj donképeni és közvetetten fogalmunk, mert a lelket cselekvéseire való tekintettel határozzuk meg. Az összes testi állagokat járulékaik által értelmezzük. A természetrendi okoskodást megerősíti az, hogy az Oltáriszontség a megszentelés után ugyanoly hatással van az értelemre, mint volt azt megelőzőleg, a járulékok képzete sem egyik, sem másik esetben nem vezet többre, mint arra, hogy a járulékok alatt állag van. De anima, 1. 4. de potentia intellectiva, c. 4.
