Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
VEGYESEK. 223 szajkó, ósdi akar lenni és pedig a szó szoros értelmében a traditiókhoz ragaszkodik, amelyeket voltakép nem ért. Azután van egy másik faj, igaz, hogy ez thomistának nem igen nevezhető, az európai philosophus, — ha tetszik : majom-faj, akiknek minél újabb valami, annál értékesebb s ez az egész philosophia voltakép sensatiohajhászattá válik. Van azután a harmadik, az a modern thomista-faj, amely a régiséget tiszteli, amely a régiségben az örök igaz- ságnak folyamát épúgy látja, mint ahogy azt a jelenben felfedezi; hiszi, hogy az igazság a régi időben is megvolt a maga alakjában s amely valamikép lüktet, hömpölyög h jelen korban is, de meg kell fogni és közkinccsé kell tenni. És mihelyt, t. közgyűlés, nem epigonjai akarunk mi lenni sz. Tamásnak, nem a betűhöz, a formához ragaszkodó hívei akarunk lenni, hanem hívei, akik megértik őt, akik hiszik, hogy az igazságban való elmélyedés növekszik és akik sz. Tamást meg akarják becsülni azáltal, hogy amit ő tanított, azt fejlesztik és a régi alapokon akarják a többi ismeretet, a mélyebb átértést szorgalmazni. Van talán még egy kötelességünk, mélyen t. közgyűlés, és ez már egy olyan kötelesség, amely folytatás, ragasz- kodni ahhoz a nagy irányzathoz, amelynek sz. Tamás a typusa. Tudniillik vezessen el minket sz. Tamás tekintélye, sze- rencsés érzéke, lángoló, felséges szelleme a modern Scylla és Charybdis közt el — Scyllának nevezem azt a mámort, amely azt gondolja, hogy mindent lehet tudni, Charybdis- nek azt a skepsist, amely kételkedik, hogy egyáltalán vala- mit is lehet tudni. És a középúton fognak járni, akik hisz- nek mélységesen — és itt a hitet meggyőződésnek veszem — az ismeret okjectivitásában, de meg vannak győződve, hogy ezen ismeret nekünk szerény mértékkel van kimérve. Sz. Tamás ugyancsak mind a kettőnek a híve és mind a kettőnek hirdetője, apostola és doktora, mert hiszen már csak senki sem kételkedik, hogy sz. Tamás és művei valamikép az objectiv fogalmat, értelmi ismeretet tagad- nák, sőt ellenkezőleg, nyomósítsuk azt minden naturalis- mussal, minden empirismussal szemben és mutassunk rá
