Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
VEGYESEK. arra, hogy itt van a kultúrának, a specifikus emberi szel- lemnek az alapja, a kulcsa ; a szabadság is úgy-e azon ala- pul, hogy van egy valóságos objectiv értelmi ismeret, amely új érték a világban s ezt az új értéket épen az emberi érte- lem, szóval az intellectus állítja be a világba. De mélyen t. közgyűlés, a szerénységet is tanítja és nyomósítja ugyanaz a sz. Tamás, mert hiszen aki rámutat arra, hogy minden értelmi ismeret abstract, ép az által kimutatja és hang- súlyozza azt, hogy számunkra van ott egy csodálatos kon- krét, egyedi világ, amelyet meg nem közelíthetünk in se, s amelyet csakis, az ő szavai szerint is : per aliquem re- flexionem ad sensationem vagyunk képesek megfogni. Már pedig aki ezt öntudatára hozza, az abban az öntudatban már ott látja a Rubiconját minden ismeretnek, s ez a Rubicon azt mondja : van emberi ismeret, van elmélyedés, van egy csodálatos bűbájos világ az emberiség számára nyitva, de azután vannak sphinxek benne és az a konkrét quidditas, amelyhez kulcs számunkra nincs. Mi tehát nem vagyunk comprehensivisták, ha hiszünk is mélyen az értelmi isme- retek értékében és való igazságában, gondoljuk, hogy a comprehensivistákkal épen az ellenkező oldalon állanak : azok a naiv naturalisták, akik tényleg azt gondolják, hogy az értelmi ismeretet atomokkal, rezgésekkel, szétválások- kai fel lehet fogni. Ebből a comprehensióból mi nem kérünk, a mi theologiánk sem a comprehensioval kecsegteti magát, hanem hiszi, hogy nemcsak az Istenségről, hanem az egész világról, igaz, hogy a maga módja szerint, valódi ismeretet szerezhetünk. Ezen az úton haladunk, ezt az irányt követ- jük és meg vagyunk győződve, hogy sz. Tamás nyomá- bán még sok szolgálatot tehetünk a tudománynak és az ismeretnek, a magunk számára pedig megőrizzük már az első és minden további lépésnél a biztonságot, hogy jó úton járunk és el nem tévedünk. És aki jár, megy, halad és célt akar érni, annak, ha messze is van a cél. ha talán sohasem lesz is a cél teljesen elérve, elég a biztonság érzete, az a sensus certitudinis, hogy megteszi mindazt, ami tőle telik. Ebben az érzésben a közgyűlést megnyitom. (Éljenzés és taps.). 224
