Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
222 VEGYESEK. fogunk a Wundt- és másféle philosophiákkal szemben tért hódítani. Ha öntudatra hozzuk azt, hogy sz. Tamás milyen csodálatosn szedte szét az ő éles eszének boncoló tehetségével a fogalom szövetét, hogy milyen arany mér- legen határozta meg az elvont ismeret objectiv értelmét és tartalmát ; ha öntudatra hozzuk annak az örökös proble- mának fölséges megoldási kísérletét, — t. i. az ismeret- elméleti problémát értem, amelyet sz. Tamás állított a világba — meg vagyok győződve, hogy a thomismus nemcsak a codexek világában, hanem az objectiv igazságért aggódó modern világban elismerésre talál. De nemcsak ez a mi kötelességünk, hanem a második kötelességnek azt mondanám, hogy miután mi nem nézzük merev formának ezeket a fölséges tanokat, hanem úgy gon- dőljük, hogy miután igazságok, hát azért eleven hatalmak, a mi feladatunk ezeket a bennük rejlő sajátos alkalmaz- kodó képességük kifejlesztése által a modern világba, annak folyamába és tudományába, mint élő hatalmakat beállí- tani. Egy magyar író, a magyar irodalmat kritizálva, három- féle író-fajt különböztet meg. Az egyik az ósdiságra hajló, a régi nemzeti traditiókat annyira kultiváló irányzat, amely folyton csak hátranéz s a nemzeti faj szellemétől elkábítva, a modern világ igényeit nem látja. Azt mondja ezekről .־ ezek voltakép epigonok és ha elpusztulnak, nem pusztul el az, ami a legjobb a régiségben, ami pedig elpusztul, az csak pusztuljon, hisz úgy sem életképes. A második faj az európai majomfaj, akik alatt azokat érti, kik mindent, ami magyar, nemzeti és hagyományos, megvetik s ehelyett kifelé néznek abba az imádott, de önmaguk által compro- mittált Európába s a majmolás az ő főértékük. Végre, utolsó faj a modern magyar íróé, aki leemeli a kalapját a nagyság előtt, amely a múltból int feléje, de azért a jelen szükség- letek iránt érző és érzékeny lélek ; elismeri a kiválót, a nagyot, ami külföldön van, de ugyancsak érvényt követel annak, ami életképes és nagy, jóllehet az magyar is. Én is háromféle philosophot és thomista fajt akarnék megkiilön- böztetni. Az egyik az a faj, amely csak a betűt nézi ; amely
